Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
Magánjogi Döntvénytár. kért, együttesen jelenlevő tanuk, ezennel bizonyítjuk, hogy az általunk személyesen ismert K. F. prépost-kanonok együttes jelenlétünkben általunk érteit magyar nyelven, teljesen ép elmével kijelentelte, hogy ezen okirat az ő sajátkezüleg irt és aláirt (pót) végrendeletéi tartalmazza (tartalmazzák).)) Minthogy ezek a végrendeleti záradékok a törvény 5. §-áhan előirt alaki feltételeknek majdnem szórói-szóra megfelelnek ; minthogy a záradékok ezen szövege: «kijelentette, hogy ezen okirat az ő sajátkezüleg irt és aláirt végrendeletét tartalmazza)), kétségtelenné teszi, hogy végrendelkező a sajátkezüleg irt okiratot már előbb, általa önkezűleg aláirtnak elismerte, az a kereseti állítás, hogy a végrendeletek aláírása örökhagyó által a végrendeleti tanuk előtt el nem ismertetett s hogy ez a körülmény a záradékokban igazolva nincs, alaptalan, stb. Ad b). A felperesek további kifogását illetőleg megállapítja a kir. törvényszék, hogy az eredeti végrendeletek záradékaiban a következő beszúrások és törlések vannak: a K) alatti végrendelet záradékának szövegében az «együltesen» szó fölé irónnal «együtt és egyszerre* szavak vannak irva, a záradék utolsó szava után pedig irónnal ez a szöveg van beszúrva: «mire mi ezen nyilatkozatunkat aláirtuk*. A pótvégrendelet záradékában az «általunk értett* szavak közé «is» szócska van irónnal betoldva s végül mindkét záradék legutolsó szava "tartalmazza*, illetve '(tartalmazzák* nz előtte álló szó «t» ragjával és a megelőző betű ékezetével együtt egy-egy czeruza vonással áthúzva, illetve törölve vannak. A végrendeleti tanuk által igazolva van, hogy ezen beszúrások és törlések a végrendelet alkotása, illetve záradékolása idejében nem voltak meg s ugyanakkor nem is tétetlek az okiratra, hanem azok későbben, nem a végrendeleti tanuk által és nem is örökhagyó kezétől kerüllek az okiratokra. Bár a törlések és beszúrások az okiratot rendszerint aggályossá teszik és alkalmasak annak bizonyító erejét csökkentet i, vagy meg is szüntetni, a kir. törvényszék a per anyagának szorgos méltatása mellett ugy találja, hogy a fenti rendellenességek sem a végrendeleteknek, sem a záradékoknak törvényszerűségét, vagy meglámadhatlanságát egyáltalán nem érintik, azok bizonyi ó erejét nem csökkentik, minélfog\a az irónnal irt jegyzések és áthúzások, mint teljesen jelentéktelen és közömbös igazitások nem létezőknek tekintendők. Ugyanis a beszúrások nem értelemzavarók, nem pótolják, nem helyesbítik, nem változtatják a záradék jelentését s nem ellentétesek a szöveg egyéb tartalmával, az utolsó szavak keresztül húzása pedig, történt legyen az czélludatosan, vagy nem, örök-