Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Magánjogi Döntvénytár. takarékpénztári könyvek az örökhagyó ingó értékei közt találtattak, egymagában megállapítja a betéteknek a hagyatékba tartozását. Ha az örökösök a hagyatékban talált betéti könyveken a végrendelettől eltérve megosztoztak, ezeket a végrendelet alapján egyikük sem követelheti a maga számára. (Ouria 1910 január 18. 4577/909. sz. a. I. p. t) A pozsonyi kir. törvényszék: A keresetnek annyiban helyt ád, hogy megállapítja, miként a hagyatéki leltárba felvett s az örökösöknek már átadott vagyonértékeken felül, még az örökhagyó ingó értékei közt előtalált takarékpénztári könyvek azon pénzértékei is hagyatéki vagyont képeznek, melyeket az örökösök egymás közt bíróságon kivül megosztottak. Egyebekben a keresetet elutasítja. Indokok: Igaz ugyan, hogy nyomós okok szólnak amellett, hogy örökhagyónak szándéka oda irányult, miként az általa elhelyezett ezen betétek gyermekeit az ő ajándéka czimén tulajdonilag illessék meg, még pedig mindegyik gyermeket a szerint, amint a betéti könyvecske az ő nevére van kiállítva, s hogy ugyanazért örökhagyó a leányai nevére elhelyezett betéteket a hagyatékba tartozó értékeknek tekinteni nem akarván, végrendeletének a felperes és elsőrendű alperesre kedvezményt tartalmazó fenti rendelkezését ezen értékekre vonatkoztatni nem akarta. így amellett szól az a körülmény, hogy örökhagyó a két férjnél levő leánya s részben harmadik leánya részére az ezek nevére kiállított betéti könyvekre még a végrendelkezés előtt elhelyezett tetemes összegeket a végrendeletben vagyonként fel nem említi, jóllehet azokról kétségtelen tudomása volt, továbbá az, hogy a másodrendű alperes részére több uj betéti könyvre a végrendelet alkotása után helyezett el szintén tetemes összegeket, amit aligha cselekedett volna meg, ha ezen értékeket nem elmebeteg leányának szánta, hanem azt akarta volna, hogy ezen értékek a végrendelet intézkedése értelmében férjnél levő két ieányát illessék meg. Azonban mindezek daczára az alperesileg vitatott az a puszta tény, hogy örökhagyó a betéteket a gyermekei nevére kiállított könyvekre elhelyezte, még az ajándék utján való tulajdoni szerzést az örökösök javára meg nem állapítja, mert ehhez kifejezésre juttató szándékának kétségtelen megnyilvánulása szükséges ; már pedig azt, hogy az örökhagyó életében az örökösök vagy harmadik személyek előtt ily értelmű nyilatkozatot tett,