Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

26 Magánjogi Döntvénytár. a felelősségre vonatkozólag állítólag telt kijelentése alapján sem; mert felperes D. K. tanúval csupán azt kívánta bizonyítani, hogy alperes e tanú előtt beszélgetés közben ugy nyilatkozott, hogy tudja, hogy a felperesnek kártérítéssel tartozik; ez a nyilatkozat azonban, ha megtörtént is, alperes részéről a kártérítési kötelezettség elvállalását még magában nem foglalja, az alperesnek puszta jogi véleménye pedig a kártérítési kötelezettség megállapítására nézve sulylyal nem bír. Ezekhez képest az elsőbíróságnak a felperest keresetével elutasító ítéletét helybenhagyni kellett. (1907 november 25. 2770/907. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. * * = V. ö. Dtár uj f. XII. 5., r. f. XIII. 16., r. f. XIV. 184., uj f. XXIV. 70., III. f. XIV. 2., Magánjogi Dtár I. 200. 18. Ha a felek a kiskorú nevében és érdekében kötőit szerződés hatályát gyámhatósági jóváhagyástól tették függővé, ez a feltétel azon esetben is kötelező a szerződő felekre nézve, ha arra a törvénynél fogva szükség nem is lett volna; ugy, hogy a szerződésnek a teljeskoruakra vonatkozó ama része is, amely a kiskorú kötelezettségeivel összefügg, mindaddig nem válhatik joghatályossá, mig a gyámhalóság jóváhagyása meg nem történt. Nem pótolja a jóváhagyást, hogy a kiskorú az ügyletet teljeskoruságának elérte után nem támadta meg. (Curia 1908 november 6. 1872/908. sz. II. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és még azért, mert nem vitás, hogy az az ajándékozási szerződés és osztályegyezség, melylyel idősbb S. P. s neje vagyonukat gyermekeik közt megosztották és a melylyel ezek közül Gábor és Péter nevü fiaik velük és testvéreikkel szemben kötelezettséget vállaltak el, a szerződés megkötése idejekor még kiskorú ifj. S. P.-re nézve csak a gyámhatóság jóváhagyásával válhatott joghatályossá, amely jóváhagyást különben idősbb S. P. és neje az árvaszékhez intézett térvényükkel maguk ki is kérték.