Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

48 Magánjogi Döntvénytár. Alperes a kereset elutasítását kéri. A kir. törvényszék a bizonyítás mellőzésével elutasította a keresetet, mert az annak alapjául szolgáló igényt birói uton érvényesíthetőnek nem tartja. Felperes ugyanis beismeri, hogy másodrendű alperessel követelésének természetét csak 1904 február 10-én. tehát az A) alatti levél kelte (4 904 február 9.) után közölte, s így oly időben kötötte ki magának az 50% ellenszolgáltatást, amikor másodrendű alperes még nem bírt tudomással arról, hogy ez őt rendes kön) velessel bíró nyilvános számadásra kötelezett olyan pénzintézettől illeti meg, amely kötelezettségeinek köztudomás szerint pontosan megfelel, s amely a visszajáró illetéket is az 4 903. évi mérlege alapján felszólítás nélkül utalványozta a jogosított elsőrendű alperesnek ; továbbá felperes, aki még a per során sem nyilatkozott arra nézve, vájjon üzletszerű tudakozódás vagy véletlen utján nyert-e tudomást a bank illetékvisszaléritési kötelezettségéről, éppen ebben az alaptalan feltevésben tett másodrendű alperesnek ellenszolgáltatás kikötésével ajánlatot, hogy a rendes könyveléssel bíró és nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet eme kötelezettségének megfelelni nem fog. Elutasítandó volt a kereset azért is, mert a visszajáró illelékösszegek a k—i birtokra felvett 4 50,000 frtos követelés után lettek volna fizetendők, a 3. •/. alatti szerződés szerint pedig az elsőrendű alperes 4 893. évi május 4-én ezen ingatlant minden joggal és kötelezettséggel másodrendű alperestől megvásárolta s a jelzálogos kölcsönt is magára vállalta, minélfogva másodrendű alperesnek az A) alatti levél keltekor a visszajáró illetékre még igénye nem volt, elsőrendű alperes pedig a szerződés alapján joggal vehette lel a bank által részére kiutalt ös>zegeket s a felvétel által nem czélozla a kereseti igény kijátszását; továbbá, mert magának felperesnek állítása szerint őt az 50% részesedés csak másodrendű alperes állítólagos követelésének behajlása fejében illette volna, ez a behajtás pedig a felperes állal meg nem történt s nem az alperesek hiúsították meg rosszhiszemüleg felperesnek abbeli közreműködését. (4906 május 4 7. 24.094/906.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbiróság helyesen fejtette ki, hogy az alperesek közt az A) alatti keltét megelőző időben létrejött 3. 7. a. szerződés alapján másodrendű alperest a bankkal szemben az illetékekre visszatartott, azonban azok elévülése folytán ki nem fizetett s így visszajáró összegekre nézve követelési jog meg nem illette, hanem ez a szerződés alapján átszállott elsőrendű alperesre.