Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Maganjogi Döntvénytár: 88 1ák és azokat helyettük a íelperes volt kénytelen szolgáltatni: kéri őket a napszámok értékének, mint helyettük tartozatlanul teljesített fizetésnek megtérítésére köteleztetni. A kereset jogalapját tehát nem a felperes és az egyház, közt fenforgó — nem vitás — kegyúri jogviszony fennállása, hanem az a jogkérdés képezi, hogy az alpereseket mint hitközségi lagokat terheli-e az egyház irányában a keresetlevélben vitatott kötelezettség? s ebből folyólag felperes az általa mint kegyúr által a plébánialaknál foganatosított javítási munkálatokhoz felhasznált igás- és kézi napszámokat az alperesek helyett tartozatlanul szolgáltatta-e? a peres felek közt vitás ennek a vagyonjogi kérdésnek megbirálása pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Mert habár a peres kérdés a magán kegyúri jog és az ebből folyó kötelezettségek terjedelmét érinti, e szempontból sem merülhet fel alapos aggály a rendes polgári bíróság hatásköre ellen, mivel hazánkban a magán kegyúri jog rendes alakja a dologbeli kegyuraság s ennélfogva minden oly esetben, amelyben az ebből folyó vagyonjogi vitás kérdések képezik a per tárgyát, ingatlanokra vonatkozó dologi teherről, illetve annak terjedelméről van szó; az 1881 : L1X. tcz. 6. §-ának határozott rendelkezése pedig nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az ily lermészetü igények eldöntése a kir. törvényszékek mint birtokbíróságok hatáskörébe tartozik. Hasonló érlelmü rendelkezést tartalmaz az 1868 : LIV. tcz. 18. §-a és a ideigl. törv. szab. I. R. 34. §-a is s ez volt az oka annak, hogy 1861 óta a kegyuraságból folyó vitás vag^onjogi kérdésekben tényleg a rendes polgári bíróságok Ítélkeztek. A minisztertanácsnak 1897. évi június hó 23-án hozott határozata arra helyez fősúlyt, hogy a magán kegyúri jog keletkezésének kérdése közjogi kérdés s ennélfogva mint ilyen a polgári bíróságok hatáskörébe nem tartozik. Az ebben a vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket mondja ki közigazgatási útra tartozóknak s végkövetkeztetésében az elbírálása alá került hatásköri összeütközési esetben a közigazgatási hatóságok illetékességét azért állapítja meg, mert az a kérdés tétetett vita tárgyává, vájjon a szóban forgó plébániára keletkezett-e egyáltalában kegyuraság, vagy sem? Hogy azonban a vitás vagyonjogi kérdések elbírálása közigazgatási útra tartozik, különösen, hogy ilyen természetű igények elbírálása még akkor is közigazgatási útra tartoznék, ha a kegyuraság keletkezése és fennállása nem vitás, az ennek a határozatnak a szövegében kimondva nincs. Egyébként is ez a határozat csakis az abban eldöntött concret esetre lévén mérvadó: a kir. Curia nincsen akadályozva 3*