Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

24 Magánjogi Döntvénytár. 18. Az 1877 : XX. tcz. 20. §-ának, különösen a törvényszakasz utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint, a kiskorú örökségről még a gyámhatóság jóváhagyásával sem mondhat le hatályosan, mert az ilyen jogfeladáshoz teljes szerződő képesség szükséges, amelynek hiányát sem a kiskorú törvényes képviselőjének, sem a gyámhatóságnak jóváhagyó hozzájárulása nem pótolja. Ezért a kiskorúnak az a jogügylete, amelylyel 1000 K ellenéhen az őt anyja jogán nagyanyja és nagyatyja után megillető örökségéről, tehát törvényes osztályrészéről is lemondott és amelylyel egy időben összes örökségi igényeit nagyatyja második feleségére átruházta, jogilag hatálytalan, annak ellenére, hogy atyja, mint az akkor még kiskorú fiának törvényes képviselője, ehhez a lemondáshoz és átruházáshoz a nyilatkozatra vezetett Írásbeli beleegyezéssel kifejezetten hozzájárult. Az ellenértékül kapott összeg vissza nem adása nem tekinthető utólagos jóváhagyásnak. Felfedező eskü megítélése esetére a keresetnek arra az esetre is határozott kérelmet kell előterjesztenie, ha az alperes a szóban forgó felfedező esküt le nem tenné. (Curia 1907 november 19. 7102/906. sz. a. II. p. t.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét 2. r. felperes állal nem felebbezett részében nem érinti, az i. r. felperes által felebbezett részében pedig helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság 1. r. felperest azért utasitotta el keresetével, mert az 1895 május 12-én, tehát még kiskorúságának idejében kelt azt a nyilatkozatát, amelylyel anyai, illetve nagyanyai és nagyapai örökségéről lemondott, teljeskoruságában is érvényesnek elismerte, a kapott 1000 K át pedig megtartotta, minek következtében a gyámhatósági jóváhagyás hiánya okából eredetileg érvénytelen lemondás joghatályossá válván, felperes