Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 19 3. bekezdése értelmében, irányában büntetés nem foghat helyt. E részben az alperes ama, állítólag létező szokásra hivatkozott, mely szerint férfi arczképenek harmadik személy részéről való utánrendelésénél a megrendelést tevő személy megbízotti minőségének igazolására elegendőnek szokott vétetni, ha a megrendelő az eredeti felvétel számát, továbbá annak készítési idejét és a lefényképezett nevét megjelölni tudja, egyuttal pedig kijelenti, hogy az utórendelésre megbízatása van. E részben kérdés tárgyát az képezi, hogy az alperes által \ itatott szokás birhat-e a felperessel szemben kötelező erővel. A jogi értelemben vett szokás létesülésének legelső következménye az, hogy a szerződést viszonyban álló felek kölcsönös érintkezésében álljon elő egy meghatározott irányban kövelett állandó gyakoilat, vagyis szokásjog csak a szerződő felek akaratából származhat. A fenforgó esetben azonban az alperes állal vitatott szokás, nem a szerződési viszonyban álló felek, hanem csupán az egyik szerződő fél és az utánrendelési tevő harmadik személy közötti viszonyból fejlődölt ki állítólag, ily körülmények között pedig ezen szokásnak a fényképészeti arczkép megrendelőjét kizárólag megillető utánképzési jogkörre befolyással nem birhat, ez okon a vitatott szokás nem létezésére a felperes által ajánlalba hozott szakérlői ellenbizonyítás elrendelését is mellőzni kellelt. A szerzői jog bitorlásának az alperes irányában való megállapításának folyományaként alperest ezen cselekménye elkövetésénél jelentkező gondatlanság mérvéuek figyelembe vételével az Ítélet rendelkező részében kitett pénzbüntetéssel sújtani, továbbá az alperes birlokában levő egy darab fényképészeti felvételi lemeznek, valamint két darab, felperes fényképészeti arczképét képező fényképnek elkobzását az 1884: XVI. tcz. 21. §-a alapján elrendelni kellett. (1906 január 31-én, 1606. sz.) A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyalik indokai alapján és még azért, mert a fényképészeti arczképet illetően az 1884: XVI. tcz. állal védett utánképzési jog, ugyané törvény 72. §-a szerint kizárólag a megrendelőt, a fenforgó esetben tehát a felperest illeti; az alperes pedig nem bizonyitoíta, hogy az utánképzési a felperes neki megengedte, vagy hogv Cs. A., aki az utánképzési megrendelte, a felperes megbízásából járt el; mert az alperes az által, hogy az utánképzett fényképeknek Cs. A. részéről történt megrendelésénél, a most nevezettel szemben, ennek mint tanúnak a vallomásából megállapíthatóan, a felperestől nyert megbízás igazolását sem kívánta, a köteles gondosság kifejtését elmulasztotta, de egyszersmind ez az eljárása nem telelt meg az állítása szerint fennálló annak az üz2*