Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Hagyaték elleni igényét érvényesítő felperes az öröklési jognak a hagyaték képviseletére vonatkozó rendelkezései értelmében, a í2. számú curiai döntvényre figyelemmel, mindazokat perbe vonni köteles, akik mint örökösök, az alaki jog szempontjából érdekelteknek mutatkoznak. Az a kérdés, hogy az öröklési jognak anyagi rendelkezései szerint a hagyatékban végeredményben ki fog örökösödni: a perbevonásra nem irányadó. — A szentkorona csak akkor örökös, ha sem törvényes, sem végrendeleti örökös nincsen; amig tehát ez az utóbbi körülmény megállapítást nem nyer, a kir. kincstár szállományi jogon éppúgy csupán öröklési igénylőnek tekinthető, mint az örökösi minőségben igénylőkül jelentkezett többi személyek. (Curia 1907 november 6. 10,310/906. sz. a. VII. p. t.) A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. indokok: Felperes 1363/906. számú kérvényében azt kéri, hogy az általa ioditott ezt a pert a törvényszék csupán 12. és 14. rendű alperesekkel szemben bírálja el. Ebből a kérelemből kétségtelen, hogy a felperes az 1 — 11. és 13. rendű alperesek ellen emelt kereseti kérelmétől azokkal az alperesekkel szemben elállt. Minthogy felperes az összes alpereseket, mint néhai G. M. örököseit vonla perbe: a kir. törvényszék elsősorban azt vizsgálta, hogy azok az alperesek, kikkel szemben felperes 1363. számú kérelmében a marasztalás iránti előterjesztését fentartja, az örökhagyó G. M.-t oly joghatálylyal képviselik-e, hogy az Magánjogi Döntvénytár. II. \