Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 167 A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, s felperest keresetével elutasítja. Mert felperesek nem is állítják, hogy az általuk S. L-néért vállalt kezesség folytán a sz—i ingatlanokra bekeblezett zálogjog alapját képező tartozást az alperesnek kifizették, vagy hogy a fizetés teljesítéséhez szükséges pénzt L. M.-nek átadták volna, ellenben bizonyítva van az, hogy az alperesnek a felperesekkel szemben fennálló követelését a felperesekért vállalt kezesség folytán L. M. fizette ki, s hogy nevezettnek az alperes a törlési engedélyt és nyugtát a követelése teljes törlesztése után 1905 október 26-án kiadta. L. M. pedig, mint a felperes kezese, kötelezett fél lévén, neki a törlési engedélyt és nyugtát az alperes köteles is volt kiadni, mert a hitelező a törlési engedélyt és a nyugtát a követelésére vonatkozó egyéb okiratokkal együtt a követeléséért felelős több adóstárs, illetve kezes közül annak tartozik kiadni, aki a fizetést teljesítette, sőt azokat a nem fizető kezestársnak a fizetést teljesítő kötelezett fél felhatalmazása vagy külön kikötés nélkül annál kevésbbé adhatja ki, mivel az által a fizetést teljesített kezest mindama jogától, mely őt a fizetés folytán a nemfizető kezestársával szemben esetleg megilleti, megfoszthatná. Közömbös tehát az, hogy a jelzálogilag biztosított követelését az alperes a perbehivott L. M.-ra külön okirattal engedményezte-e vagy sem, közömbös a felperesek és L. M. közti viszony s az is, hogy nevezett az alperesi követelést minő pénzből fizette ki, mert felperesek csak az esetben követelhetnék közvetlenül az alperestől a törlési engedély kiadását, ha igazolták volna, hogy ehhez szerződésileg kikötött joguk van, vagy hogy a fizetést ők teljesítették, s igy a zálogjog alapját tevő kötelezettségük megszűnt. Azonban felperesek maguk sem állítják, hogy ők kötelezettségük terhe alól a fizetésük ténye következtében vagy más módon megszabadultak, az pedig, hogy az alperes követelését L. M. kiegyenlítette, magában véve a felperesek kötelezettségét, s az ennek bizonyítására szolgáló zálogjogot meg nem szünteti s annál kevésbbé ad a felpereseknek jogot arra, hogy ők a kezesük fizetése folytán a hitelező alperestől a törlési engedély kiadását egyedül a fizetés alapján közvetlenül követelhessék, már csak azért sem, mert az alperes a törlési engedélyt és nyugtát a neki fizető kezesnek kiadta, a hitelező pedig, amennyiben ezt egy izben annak, aki fizetés folytán azt valamely külön kikötés hiányában követelni jogosított, kiadta, harmadik a fizetés tényével, vagy egyébként jogot nem szerzett személy által ujabbi kiadásra nem kényszeríthető; igy tehát kétségtelen, hogy az al-