Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

450 Magánjogi Döntvénytár. 90. A csakis a végrehajtást szenvedő jogún fellépő ügygondnoknak nincs a végrehajtást szenvedőtől külön kereseti joga, s ezért a lefoglalt követelés behajtása iránt keresetet indító ügygondnokkal szem­ben érvényesíthető az a kifogás, hogy a pert már a végrehajtást szenvedő is megindította. (Curia 1908 január 23. 2673/907. sz. a. II. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes mint ügygondnok, annak a 2000 K-ás követelésnek lefoglalt és 1664 K-t tevő hálralékát érvényesiti keresetével, melylyel az alperes a végrehajtást szenvedő R. J.-nak az adósa. Ezt a követelést R. J. az alperes ellen a sz—i törvény­szék előtt már 4389/903. sz. keresetével beperesiteüe volt s csakis ennek a végrehajtást szenvedő jogerős elutasításával vég­ződött pernek a folyamán foglalta le és felül Ch. S. ügyvéd, aki R. J.-nak ama perben jogi képviselője volt, ügyfelének ezt a köve­telését a saját követelésének kielégítése ezéljából. Akkor tehát, amikor a felperes ügygondnok a maga kerese­tét 1904 május 21-én alperes ellen megindította, ez ellen már folyamatban volt ugyaneme követelés iránt, habár annak eredeti egész összegében az a per, amelyet ellene veje, a végrehajtást szenvedő R. I. ugyancsak a sz—i törvényszéknél megindított volt. Minthogy pedig a végrehajtást szenvedő követelésének be­hajtására kirendelt ügygondnok csakis olyan módon érvényesít­heti kereseti jogát, amilyen módon a végrehajtást szenvedő maga érvényesíthette volna a maga követelését: mivel viszont az adós is az ügygondnokkal szemben, aki csak a végrehajtási szen­vedő jogán léphet fel, ugyanazon kifogásokkal élhet, amelyekkel közvetlen hitelezőjével, a végrehajtást szenvedővel szemben élhe­tett volna ; mivel az alperes elsősorban avval a kifogással élt a felperes keresete ellen, hogy vele szemben ugyané követelés iránt ugyanazon bíróságnál már folyik a per, a felperes ügygondnok­nak tehát külön per indítására sem oka, sem joga nem volt, mert ő a lefoglalt követelés értéke erejéig a korábban indított perben a végrehajtást szenvedő helyébe léphetett volna, annál is inkáb. mert az 1868: LIV. tcz. 13. §. helyes értelmezése szerint az elsőbiróság ezt a két ügyet — már a kétféle döntés lehetőségének kikerülése végett is — szabályszerűen külön-külön el sem bírál­hatta volna; mivel ezek szerint a csakis a végrehajtást szemedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom