Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 447 adónak ez a ténye a sérült alkalmazott esetleges kártérítési igényének elismerésével azonos hatályú. Ennélfogva a kártérítési követelés elévülése csak akkor veszi kezdetét, mikor a munkaadó alkalmazottját a szolgálatból végleg elbocsájtotta. (Curia 1908 február 20. 2733/907. sz. a. IV. p. t. — Curia .IV. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja, és kimondja, hogy a felperes követelése nem évült el, minélfogva a másodbiróság ítéletének a perköltség és ügyvédi járandóságok felől intézkedő részét hatályon kivül helyezi és a másodbiróságot a per érdemleges elbírálására utasítja. Indokok: Az 1874:XVIII. tcz. 9. §-a szerint a vaspályák által okozott testi sérülések esetén, a kártérítési követelések a baleset bekövetkeztétől számított három év alatt elévülnek. Habár a peres felek egyező előadása szerint az a baleset, melynek következtében a felperes a keresetben körülirt testi sérülést szenvedte, az 1893. évi július hó 15-dik napján, tehát az 1905. évi április hó 30-dik napján beadott kereset indítását megelőző három évnél régebben történt, a felperes kereseti követelése ebben az esetben elévültnek nem tekinthető. Midőn ugyanis a munkaadó, akit az alkalmazottja által szenvedett testi sérülések állal okozott károkért alkalmazottjaival szemben esetleg felelősség terhel, a testi sérülést szenvedett alkalmazottját, a sérülés következtében csökkent munkaképessége mellett és addigi keresményével felérő, vagy a sérülés következtében csökkent munkaképességének megfelelő keresménynél magasabb összegű javadalommal a sérülés után is alkalmazza, és ezzel a sérültnek a munkaképessége csökkenéséért az ellenértéket kiszolgáltalja, a munkaadónak ez a ténye, a sérült alkalmazott esetleges kártérítési igényének elismerésével azonos hatályú. Minthogy pedig az elévülésre vonatkozó általános jogszabályok szerint a követelés elismerése az elévülést félbeszakítja, az említett esetben a sérült alkalmazottat a munkaadóval szemben esetleg megillető kártérítési követelés elévülése csak akkor veszi kezdetét, mikor a munkaadó alkalmazottját a szolgálatból végleg elbocsájtotta. Az elévülés félbeszakítását nem akadályozza az a körülmény sem, hogy az ujabbi alkalmazás csak ideiglenes jellegű, mert az alkalmazás fent említett hatálya ebben az esetben is fenforog. Ezekből folyólag, minthogy az alperes vasút beismerte azt, hogy ő a felperest a vasút üzeménél szenvedett testi sérülése 10*