Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magánjogi Döntvénytár. 131 vény szövegének szigorú magyarázatát, ennélfogva ama §-ban szabályozott végrendeletet másnak, mint nem a végrendelkező által irott Írásbeli (allograph) közvégrendeletnek nem lehet tekinteni, mely az 1876: XVI. tcz. 6. §-ában emiitett Írásbeli nyílt alakú magánvégrendeletektől csak a végrendeletet iró közhitelességi minőségében különbözik. Ez utóbbinál az írásbeli végrendeletet a végrendelkező végakaratának élőszóval kijelentése nem teszi szóbelivé, ép oly kevéssé van ennek helye az idézett 82. §. szerint a közjegyző által felvett végrendeleteknél. A tanuk ellenőrzése az írásbeli végrendeleteknél, nem ugy mint a szóbeli előadásnál ennek hü írásba foglalására, hanem csak arra szorítkozik, hogy a felolvasott vagy felmutatott irott végrendeletet a végrendelkező az ő végakaratának jelentse ki és valamint egyéb közokiratoknál, ugy az írásbeli közvégrendeleteknél is nem a szóbeli kijelentés, hanem azok tartalma lesz döntő vitás esetekben. Ezzel a kijelentéssel megoldást nyer egyszersmind az ügymenet fogalmának a jelen döntésre vonatkozó kérdése is. Annak kiegészítő részét ugyanis — mint fentebb jeleztetett — oly cselekmények nem képezhetik, melyek a jogügylet alaki kellékei gyanánt nem szerepelnek. Ha tehát az idézett 82. §. szerint alkotott végrendeleteknél a végakarat élőszóval való előadása, ugy amint a szóbeli végrendeleteknél, nem kötelező, akkor az az ((ügymenet folyamához)) nem is tartozhatik; lényeges alkatrészéül tehát csakis azok a cselekmények tekinthetők, melyek általában közokmányok felvételénél, mint olyanok, a törvény által megkívántatnak, így különösen a közokmány felolvasása, annak helybenhagyása és aláírása. És minthogy a közvégrendeletek felvételénél a tanuk közreműködésének czélja azoknak fokozottabb hitelességgel való felruházása, mely czél teljesen el van érve azzal, ha a tanuk vagy a másik közjegyző a közvégrendelet felolvasása, annak a végrendelkező általi helybenhagyása és aláírásakor jelen van, annálfogva ki kellett mondani: «hogy az 1874: XXXV. tcz. 82. §. b) pontjában előirt érvényességi kellékeknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha a másik közjegyző vagy két tanú csak az írásba foglalt végrendelet felolvasásánál, tartalmának a végrendelkező részéről történt jóváhagyásánál és aláírásánál van jelen». Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1908. évi január hó 14-én tartott teljes-üléséből. = Hasonló határozatok: Dtár III. f. IX. 103. és IV. f. III. 184. 9*