Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Magúnjogi Döntvénytár. 105 (Ouria 1907 nov. 13. 10,787/906. sz. a. I. p. t.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét a következőkép változtatja meg: 1. Alpereseknek mindegyikük személyében leteendő felfedező esküt ítél arra, hogy ifj. F. j. örökhagyó hagyatékából, nem számítva a 2. a. esküben emiitett 21,000 K-t, 60,000 K, sem ennél kevesebb, illetve bizonyos meghatározott összegnél több készpénz birtokukba nem jutott; ha ezt az esküt alperesek leteszik, ez esetben felperest hitvestársi örökösödés czimén támasztott keresetével elutasítja; ha pedig le nem teszik, az előálló többletet felperesnek hitvestársi öröklés jogczimén megítéli stb. 2. Alpereseknek mindegyikük személyében leteendő felfedező esküt itél arra, hogy az f) és G) a. szerződésekben feltüntetett vételárakból az örökhagyóra eső 21,000 K, sem annál kevesebb, illetve bizonyos meghatározott összegnél több a birtokukba nem jutott; ha alperesek ezt az esküt le nem teszik, kötelesek a felperesnek 400 K törvényes hitbért, az özvegyi jog pénzbeli egyenértéke fejében pedig évi 1030 K-t s járulékait megfizetni; ha alperesek az esküt akkép teszik le, hogy a meghatározandó összeg 400 K-t meg nem halad, akkor ezen összeg erejéig a marasztalás a hitbérre esik, ha pedig a 400 K-t meghaladja, az azt meghaladó összegnek 5% kamatát kitevő összeg lesz az özvegyi jog pénzbeli egyenértéke; ezt meghaladó keresetével felperes elutasitlatik stb. stb. indokok: A házassági viszonyból származó jogoknak alapja a házastársak életközössége s a házastársi kötelességek teljesítése lévén, ha a nő, férje hibáján kívül, az életközösséget megszakítja s ezáltal házastársi kötelességeit megszegi, az emiitett jogokra nem tarthat igényt. Eme szempontból mérlegelendő a felperes és az örökhagyó közt lefolyt házassági bontó per bizonyítási anyaga és pedig tekintet néikül arra. hogy az első és másodbirósági felbontó ítélet az örökhagyó közbejött halála miatt a harmadbiróság által felülvizsgálható nem volt. A bontó per során bizonyított azok a tények, hogy a felperes a férjét folytonosan szidalmakkal illette, ellene becsületét mélyen sértő durva kifejezéseket használt, alkalmasak ugyan a házastársi kötelességek súlyos megsértésének és annak megállapítására, hogy az örökhagyó az életközösséget felperes tűrhetetlen magaviselete miatt jogos okból szakította meg, s ekként a különélés ténye a felperes terhére esnék ; ámde eme tények csak mint szándékos cselekmények, tehát csak az akarat szabad elhatározását gátló körülmények fenn nem forgása esetén vehetők <löntőleg figyelembe.