Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

92 Magánjogi Döntvéngtár. testvéreit egyformán megilleti, ez okból ez az ingatlan felpereseknek volt egyenlő részben törvényes öröklés jogezimén, az özvegy alperesnek özvegyi haszonélvezetével térbelien átadandó. A 489. sz. telekkönyvben 443. és 469. br. ÁI. ingatlanokra pedig már jogérvényesen megállapítva lévén, hogy azok örökhagyónak és nejének, az alperesnek közszerzeményét képezik: ennélfogva végrendelet hiányában az öröklés mint szerzeményi vagyonban őt illeti meg. * * = Az egyébként alaki vagy anyagi tekintetben hiányos végrendeletei nem támadhatja meg, aki azt osztály alapjául elfogadta, Dlár uj f. XI. 80, aki azt a kihirdetéskor elfogadta, Dtár uj f. XXVIII. 307., aki a hagyatéki tárgyaláson beismerte, hogy a végrendelet akaratához képest alkottatott és a neki szánt ingókat elfogadta, Dtár III. f. V. <Si.; az öröklésből kizárt törvényes örökös, ha a hagyatékról való minden igényéről feltételesen lemondott, és a végrendeleti örökös e fellételeket elfogadta és teljesítette, Dlár uj f. XIII. 14., az öz\egy, ha a hozzájárulásával létesült közös végrendelet férje halálával már részben teljesedésbe is ment, Dtár IV. f. V. 59. — A végrendeletei annak elfogadása daczára megtámadhatja az, ki annak semmiségéről vagy érvénytelenségéről később szerzete tudomást. Dlár uj f. XX. 2(3., 99. — Ha az egyik házastárs a másik végrendeletét meg nem támadta, ez nem fosztja meg jogutódait a meglámadás jogától, hacsak nem bizonyittalik, hogy a végrendelet által sértett házastársnak a végrendeletről tudomása volt és ennek ellenére sem szólalván fel a végintézkedés ellen, abba hallgatólag belenyugodott. Dtár r. f. XII. 88. 2. — Aki a végrendeletnek némely előnyös rendelkezéseit elfogadta, annak egyéb rendelkezéseit alaki vagy anyagi kellékek hiánya miatt meg "nem támadhatja. Dtár uj f. XXIII. 2., uj f. XXVUI. 306. Ellenkező Dlár uj f. VII. 114., uj f XX. 26., uj f. XXIV. 101. — A végrendelet érvényessége vagy érvénytelensége csak azon az alapon bírálható el, amely alapon megtámadva volt. Dtár uj f. XXIV. 102., Magánjogi Dtár I. 102., II. 3. 53. A második nő özvegyi joga az 18W. évi VIII. tcz. 18. §-ának esetében egy gyermekrész haszonélvezetében állván: önként következik, hogy abban az esetben, ha az örökhagyó vagyonát egyik leszármazójának még életében elajándékozta, s ezáltal az özvegyet özvegyi jogának érvényesithetésétől megfosztotta, az özvegy a megajándékozott lemenőtőt egy gyermekrész haszonélvezetének átengedését követelheti s ebben a jogában őt az örökhagyó által tett ajándékozás semmi módon nem korlátozhatja. (Curia 1907 ápr. 4. 5174/906. sz. a. — A kir. Curia VI. tanácsának elvi jelentőségű határozata.)