Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

88 Magánjogi Döntvénytár. a hagyatékban az öröklési jog kizárólag nejét J. P.-né elsőrendű alperest illeti meg; minek folytán ez utóbbit feljogosítja, hogy a tulajdonjognak a fent emiitett ingatlanokra bekeblezését jelen Ítélet alapján közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál kérelmezhesse. Indokok: Ifj. Jl P. az 1877 október 27-én kelt román nyelven szerkesztett végrendeletének első pontja helyes magyar fordításban igy szól: «Ura az összes ingó és ingatlan javaimnak, amennyi a 35. összeirási háznál találtatik, halálom után nőm Perszida legyen, ő uralkodjék azok felelt és egyenlítse ki az adósságokat és a kir. adót; és halála után az emiitett javak János fiam uralma alatt maradjanak.)) A végrendelet idézett szövege szerint az örökhagyó hagyatéki vagyonának nemcsak a haszonélvezetét, hanem azt tulajdonjoggal hagyta nejének, fiának utóöröklési jogával korlátozva: minthogy valamely tárgy feletti uralom (domínium) a tulajdon fogalmának felel meg, és hogy az örökhagyó is azt akarta, hogy vagyona nejére, mint előörökösre, fiának utóöröklési jogával korlátozott tulajdoni joggal szálljon át, kitűnik abból is, hogy ő a végrendelet idézett pontjában, ugyanazon kifejezésekkel élt, ugy a neje, mint a fia érdekében tett intézkedéseinél. Hogy örökhagyó vagyonának nemcsak a haszonélvezetét hagyta nejének (amely törvénynél fogva őt ugy is megilletné-), hanem korlátozott tulajdonul, kitűnik abból is, hogy neki meghagyta, hogy abból az adósságokat fizesse, tehát oly rendelkezéseket tegyen, amelyeket csak tulajdonos tehet. Bizonyítékot szolgáltat emellett a végrendelet 4. pontja is, amely szerint J. J.-nak az elsőrendű alperes halála után, a vagyonból csak annyi fog jutni, amennyi megmarad. A végrendelet 5. pontjának abból az intézkedéséből, hogy amennyiben örökhagyó özvegye az elsőrendű alperes újból férjhez menne, ez esetben a k—i 35. számú házhoz turtozó hagyatéki vagyon feletti jogát elveszti, sem lehet azt következtetni, hogy örökhagyó nejének csak a vagyon haszonélvezetét hagyta, mert a végrendeletnek most idézett intézkedése az örökhagyó által felállítani kívánt bontó feltételt képez, amely szerint: ha elsőrendű alperes férjhez megy. elveszti a vagyont. Ez utóbbi azonban férjhez nem ment, és igy a bontó feltétel be nem következvén, a végrendelet intézkedése hatályában fennáll. És minthogy a tanuk vallomásából sem lehet megállapítani azt, hogy örökhagyó vagyonának csak haszonélvezetét hagyta a nejének: igy azt kellett megállapítani, hogy elsőrendű alperest férje hagyatékában mint előörököst a tulajdonjog illeti meg, J. .1. ulóöröklési jogával korlátoltan. Az a vitás kérdés vár még eldöntésre, hogy abból az ok-