Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

8'. Magánjogi Döntvénytár. megtartja. A volt temesi bánság területén kifejlődött joggyakorlat és a tagositási ügyekben követendő kincstári ügyészségi utasítás IV. fejezetében foglaltak szerint az ugyanazon területen érvényes Í780. évi urbárium értelmében a beltelkek után legelő javaslatba nem hozható és ki nem osztható. (Ouria 1908 január 22. 3880/1907. sz. a. — A Curia VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A nagybecskereki kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasitlatik. Indokok : Nagygáj községében az osztatlan állapotban levő úrbéri legelő a 379. sz. telekjegyzőkönyvben a község nevére lett helyszínelve. Az úrbéri kültelkek birtokosai azonban a legelő iránt a község ellen előbb kiigazítási, majd tulajdoni pert indítván, ezen ntóbbi perben hozott Ítéletekkel a legelő a volt úrbéresek tulajdonául lett megállapítva és a tulajdonjog az úrbéres birtokosok javára be is kebeleztetett. A kereset szerint a volt úrbéresek utóbb az 1894: XII. tcz. alapján legelő rendtartást alkottak, amelyben a legeltetéshez való jogot akkép rendezték, hogy az úrbéri telkek után járó legelőilletménynyel egybekapcsolt legeltetési jogot a kültelkek birtokosainak biztosították, az idők folyamán a külsőségtől elszakadt beltelkek birtokosait pedig a legeltetési jog gyakorlatából kizárták. Ez az állapot áll fenn a nagygáji 237. sz. telekjegyzőkönyvben Sz. M. és felperes Sz. T. tulajdonául felvéve volt fél úrbéri telekre nézve is. A fél telekhez tartozó ház és belsőség ugyanis még most is a nevezettek telekkönyvi tulajdonát képezi, a külsőséget azonban az idők folyamán eladták s ezen külső birtok jelenleg több telekkönyvbe bejegyezve, az alperesek, illetve jogelődeik nevén áll s a fél telek után kiosztott két holdnyi iegelőilletménynyel járó legeltetési jogot kizárólag alperesek, mint a külsőségek birtokosai gyakorolják. Felperes azt vitatja, hogy a legeltetési jogosultságnak ekkép történt rendezése az 1871 : LIII. tcz. 56. §-ába ütközik, mert ezen törvényszakasz rendelkezése szerint a telekkönyvben külön ki nem tüntetett legelő-illetmény, az ellenkező bebizonyításáig, a belsőség tartozékául tekintendő s így a fél teleknek megfelelő legelőjutalék nem az alpereseket, akik a külsőséggel a legelőilletményt meg nem szerezték, hanem a törvény alapján a belsőség tulajdonosait illeti. Ez alapon felperes ugyanis, mint az időközben elhalt Sz. M.