Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

76 Magánjogi Döntvénytár. visszautasítása érvénytelen [helyesen: vele szemben hatálytalan), s ebből kiindulva, hogy W. i\Í. Ulán kizáróan az elsőrendű alperes örökölt volna, ha az örökséget vissza nem utasítja, az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a felperes az egész hagyatékból magái végrehajtás utján kielégíthesse Az alperesek azon védekezése, hogy az örökség visszautasításának ténye esőd esetén kívül egyáltalán nem lenne megtámadható, nem helytálló, mert az állandó bírói gyakorlat szerint csődön kívül is megtámadhatók az adós ama jogeselekményei, melyekről megállapítható, hogy a hitelező megkárosítására irányultak, ha az a fél. aki a jogcselekményben részlvett, hogyanból reá haszon hárult, tudta, hogy az adós megtámadott cselekménye ily kárositási szándékkal jött létre. Az elsőrendű alperes ama cselekményét pedig, hogy a fia utáni örökséget visszautasította, a kir. törvényszék a felperes megkárosítására irányuló cselekménynek ismerte fel. Ugyanis elsőrendű alperes lényegében vagyontalan ember, aki utazó ügynöki működésénél is folyton a fia segélyezésére szorult Az az indok, hogy elsőrendű alperes azért utasította vissza az örökséget, mert a fia utáni örökrészére az előre kapott érlékkel már ki lelt elégítve, el nem logadható, mert az előre kapott értékek beszámításáról csakis az ivadék öröklésénél lehet szó, a felperes azt, amit örökhagyótól életében visszteher nélkül kapott, osztályra bocsátani nem köteles, s örökrészének mennyiségére s az öröklési jogára egyáltalán nem lehet befolyással az, hogy az örökhagyó életében őt a többi örökössel szemben vagyoni kedvezményben részesítette, slb. ; semmiféle elfogadható indokát nem találván az örökség visszautasításának, elsőrendű alperes cselekménye, nyilván a felperes kijátszására, megkárosítására irányul. A másod—hatodrendü alperesek az elsőrendű alperes mostoha gyermekei, e családi viszonynál fogva is tudták a károsító szándék fenforgását; a felperesi követelés fennállásáról tudniok kellett, mert a követelés behajtására végrehajtás kiséreltelett meg. A megtámadás jogalapja tehát igazolt. Annak hatálya szempontjából azonban kiemelendő volt, hogy az elsőrendű alperes az Id. T. Szabályok 10. §-a értelmében csak a hagyaték fele részében örökösödött volna, a vagyon szerzeményi minőségénél fogva a hagyaték másik fele pedig a másik elhalt felmenő örököst, az anyát képviselő gyermekekre a másod—hatodrendü alperesekre közvetlenül átszállt. A megtámadott jogcselekmény hatálytalanításának következményéül tehát felperes csakis arra volt feljogosítható, hogy ma-