Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. 111 és hogy a homályos kifejezést annak hátrányára kell magyarázni, ki a szerződést készítette, ép az alperes hátrányára, vagyis az ő kötelezettsége megállapításával volna értelmezendő még akkor is, ha a jogczim a tényállásból félremagyarázhatatlanul ki nem tűnnék; sem azon alperesi kifogás, hogy azt lelki kényszer hatása alatt állította ki, még azért is, mert maga alperes szorgalmazta a peresfelek közti viszony rendezését, felperes pedig az iránt passiv magatartást tanúsított, s így utóbbi viselkedése alkalmatlan volt arra, hogy oly hatást eszközöljön alperesre, vagy épen oly félelmet keltsen abban, hogy az, ki különben is ügy véd, annak hatása alatt járuljon az egyezség megkötéséhez, másfelől felperesnek a 10,000 K iránti jogos igénye nyilvánvaló; alperest marasztalni kellett. (1905 febr. 8-án 393/905.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert alperes az A) a. okirat szerint a felperessel szemben a felperessel kötött egyezség folyományául 10.000 K fizetése iránt vállalt kötelezettségét kifejezetten elismervén, ez az egyezség elismerése magában véve is a felperes követelésének önnálló jogczimeül szolgál; s mert a kötelem alapját a felperes vagyonjogi igényeinek kielégítése képezte, minélfogva alperesnek az a kifogása, hogy a felperes követelése birói utón nem érvényesíthető jogczimen alapul, figyelembe nem jöhetett. (1905 április 10. 1127/905.) A kir. Ouria: A kir. tábla Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A \\/b. a. közjegyzői okiratban alperes a felperest összes vagyonára közszerzővé és társtulajdonosává tette anélkül, hogy felperes e jogát a házasság felbontása esetére bármikép korlátozta volna. Ebből folyóan a felperest a zs—i ház tulajdonjoga, mely egyébként javára bekeblezve is lett, megillette, s így ennek átengedése fejében ellenértéket joggal követelhetett. Ezzel szemben nem jöhet figyelembe alperes azon érvelése, hogy felperes vagyonjogi igényeire nézve a tőle elvitt értékekkel s az F) a. peregyezségben alperes részéről elejtett kereseti igényekkel kielégíttetett, nem pedig azért, mert az F) a. nem tartalmaz oly kijelentést, mely a felek vagyoni viszonyaira vonatkozó további megállapodás létezését s az A) a.-ban kitett öszszegnek a felperes vagyonjogi igényei kiegyenlitésekép történt kötelezését kizárná. Egyébként az A) a. okirattal szemben alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az okirat értelmében elvállalt fizetési kötelezettség nem alperes vagyonjogi igényei, jelesül, hogy nem a zs— i házrész átengedéséért vállaltatott. Ezt azonban alperes nem bizonyította. S. A. tanú azt vallja ugyan, hogy a 10,000 K-t az alperes nevében és megbízásából a felperesnek nem a zs—i házrész, hanem az elbocsátó levél kiállítása és el-