Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. nősen annak azon 5. pontját kéri érvénytelennek kimondani, mely szerint őt M. A. hagyatékából csakis a hagyaték VÍ részének életfogytiglani haszonélvezete illeti, egyéb igénye pedig a hagyatékra nincsen. Felperes az érvénytelenítés iránti kérelmét elsősorban arra alapítja, hogy ezen szerződés ^létrejötte idejében csak 20 éves, tehát kiskorú volt; ennek daczára az akkor érvényben volt osztrák polgári törvénykönyv 1219. §-ának rendelkezése daczára a házassági szerződésre nézve nem lett kikérve a gyámhatósági jóváhagyás. Ennek a kifogásnak nincs elfogadható alapja. Ugyanis az osztrák polgári törvénykönyv 28. fejezetében a házasulási egyezményeket tárgyalván, a bevezető fogalom meghatározást tartalmazó s igy általános érvényű intézkedést tárgyazó 1217. §-ban nem tartalmaz olyan általános tartalmú intézkedést, amely szerint a házasulási egyezmények minden faja gyámhatóságilag jóváhagyandó, ha a menyasszony kiskorú. A gyámhatósági jóváhagyás csakis az 1219. §-ban van említve, amely a házasulási egyezmények egyik tárgyával, a hozománykirendeléssel foglalkozik és amelynek keretében különbséget tesz a között, hogy amennyiben a hozományt a menyasszony vagyonából adják, a menyasszony nagykoru-e vagy sem? és csakis, ha a kiskorú menyasszony vagyonából lesz adva a hozomány, csakis az esetben szabja meg a gyámhatósági hozzájárulás szükséges voltát. Ezen értelmezésnek helyességét bizonyítja a §. elhelyezése s az, hogy az 1220. §-ban, mely már nem a menyaszszony vagyonából való hozomány-adást tárgyazza, ilyen intézkedés nincsen s különösen az, hogy az 1227. és 1228. §-ok a férjnek a hozományra nézve olyan jogokat biztosítanak, hogy indokolt, miképp a kiskorú menyasszony vagyonából csakis gyámhatósági jóváhagyással legyen hozomány adható. Minthogy azonban a hozományt a felperes apja adta, ennélfogva nem volt szükséges azt gyámhatóságilag jóváhagyni. A felperes azonban nem is a hozományadásra vonatkozóan támadja meg a H) alatti szerződést, hanem annak 5. pontját támadja meg, mely szerint a férje hagyatékára nézve más igénye nincsen, mint az \U résznek haszonélvezete. Ez a rendelkezés pedig a felperesre nem sérelmes. Ugyanis jogszabály az, hogy amennyiben a házasfelek a házassági vagyonjogaikat külön nem szabályozzák, akkor azokra nézve a házasságkötéskor érvényben volt törvények az irányadók, mert abból, hogy a házasfelek vagyonjogi viszonyaikat szerződésileg külön nem állapítják meg, az következik, hogy hallgatagon az érvényben levő szabályokat fogadják el irányadóul. Ez külömben az orsz. bir. ért.'20. §-ában is ki van mondva, mely szerint az ősiségi nyilt parancsnak az értekezlet 19. §-ában emiitettek kivéte-