Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

Magánjogi Döntvénytár. kezesek aránylagoson terheltessenek, az egyetemlegességi viszonyt meg nem bolygatja. (öuria 1906 deczember 28. 6787/905. sz. a. VI. pt.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alperesek kötelesek 22,400 K tőkét 8% kamattal felpereseknek egyetemlegesen megfizetni aként, hogy egyik-egyik alperest 6000 K-nál nagyobb összeg ne terhelje; ezen feliili követelésükkel elutasittatnak. Indokok: A per eldöntésénél elsősorban mérvadó annak a kérdésnek megbirálása, hogy az alperes kötelezettsége a készfizetői, vagy pedig az egyszerű kezességből származó ügylet következménye. Ennek a kérdésnek eldöntésénél alapul fogadandó el az A) alatti kötelezvény, melynek tartalma szerint az egyenes adós Magyar festékgyár r. t. bejegyzett czégnek igazgatósági és felügyelő-bizottsági 10 tagja, s ezek közt az 5 alperes is saját személyükben vállalnak készfizetési kötelezettséget 30,000 frt tőke erejéig olyképen, hogy egyre-egyre 3000 frtnál több csak azon esetben juthasson, ha a jótállók egyike vagy másika időközben fizetésképtelenné válna, és az esetre, ha a fenti tőke s járulék a jelzálogul lekötött ingatlan vételárából be nem kerülne. A kötelezvénynek eme tartalma tehát nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy a hitelező javára az alperesek nem mint az egyenes adós czégnek vezető egyénei, hanem saját személyükben egyedileg vannak lekötve, és hogy ez a kötelezettségük a főadóssaí együttes és egyetemleges kötelezettség, s erre nézve nincs befolyással az a körülmény, hogy az egyenes adós kötelezettségében a kezesek aránylagosan csakis 3—3000 frltal terheltetnek, inert ez a hitelező és a kezesek közt létesült olyan megállapodás, amely az egyetemlegességi jogviszonyt meg nem bolygatta, amire egyenesen rá is mutat a kötelezvény szövegének az a tartalma, hogy egyegy kezes esetleg még a 3000 frtnál is magasabb (több1) összeg erejéig marad kötelezettségben. Az alperes készfizetői kötelezettségének megállapítása után és figyelemmel a teljesítésnek a készfizető kezesek által elvállalt módozataira, szükségtelen azon kérdésnek eldöntése, hogy a készfizetői kezességet vállalók az egyenes adós részvénytársaságnak voltak-e tényleges igazgatósági vagy felügyelő-bizottsági tagjai, s ha igen, hogy ilyen természetű működésük milyen ideig tartott; az is mellékes kérdés, hogy a követelés biztosításánál és behajtásánál a hitelezői mulasztás terheli-e, vagy nem, amely utóbbi körülmény fenn sem forog. Az ügynek ilyen állásához képest most már egyedüli kérdés tárgya az, hogy a hitelező a jelzálogul lekötött ingatlan vételárából egészben, avagy csak részben nyert-e kielégítést? Nem vitás,