Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság megszűnése. 71 C: Ha a feleség a közös lakásból azért távozott, mert férje őt a vele együtt lakó családtagok részéről elszenvedett méltatlan sérelem ellen meg nem védte, sőt maga is megsértette; távozása jogos okból történtnek tekintendő. (1996/1921. M. Tára III. 4. sz.) A férj tartozik nejét saját szüleivel szemben is bántalmazások ellen megvédeni s ha ezt nem teszi, a nőnek férje házából távozása sem szándékos, sem jogtalan s így ellene a távozás alapján a házasság felbontása a H. T. 77. §. a) p. alapján nem kérhető. (904. jan. 7. 7065/903.) ej Életközösség megszüntetésének jogossága. A házassági életközösség felbontására nézve nem szükségképen a közös lakásból eltávozott, hanem esetleg azt a hitvestársat terheli vétkesség, aki a házastársi kötelességek súlyos megsértésével jogos okot szolgáltatott arra, hogy hitvestársa a közös lakást elhagyja, ebből kifolyólag az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának alkalmazásánál nem a tényleges különélés bekövetkezésének módozata, hanem az a lényeges körülmény, hogy az életközösség visszaállítását szorgalmazó házasfél a másik házasfél magaviselete miatt utalva volt-e az életközösség megszakítására. (C. 4640/98. M. 15.054.) A férj által az indulat hevében használt sértő kifejezés (lekurvázás szerelmi viszony rajtakapás esetén) nem elegendő arra, hogy a nő az életközösséget végleg megszüntesse és a visszatérést megtagadja. (C. 906. febr. 29. 5077/95.) Kolozsvári tábla: Az életközösség visszaállítása iránti kérvényben a felperes azt panaszolta, hogy őt alperes a közös háztartásból elűzte s így kényszerítve volt az életközösség megszakítása mellett a szülői házba távozni. Eszerint tehát a felperes hagyta ugyan el a közös háztartást, de az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának általános rendelkezéséből kétségtelenül következik, hogy az életközösség visszaállítását az a házasfél is jogosított kérni, aki kényszerhelyzetben hagyta el a közös háztartást, mert a fennforgó esetben alperesnek az a ténye, hogy a felperest magától elűzte, a szándékos és jogos ok nélküli elhagyással azonos tekintet alá esik, de egyébként abban az esetben is, ha az együttélést a felperes egyoldalúan szakította volna meg, ez a körülmény nem szolgál akadályul arra, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse, midőn maga részéről komolyan hajlandó arra. Minthogy pedig a felbontási kereset alapján kitűzött tárgyaláson meg sem jelent alperes az együttélés visszaállítása megtagadásának okát elő nem adta, az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmára tekintettel házastársát visszafogadni tartozott volna, hacsak figyelembe veendő okok abban nem gátolták. (902. dec. 22. 4370.) — Curia: Hhagyja. (903. jan. 21. 93.) C: A nőnek a háztartás vezetésére joga van, ettől való el-