Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

66 Házassági jog. önkéntes cselekménye tette lehetetlenné a házassági együttélést. Ebből következik, hogy a férjnek neje beleegyezése nélkül történt fenti természetű kiköltözése az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontjában foglalt szándékos és jogos ok nélküli elhagyás tekintete alá esik. (C. 1906. május 9. 10.103/905. A III. tanács elvi határozata.) Habár a lakás megválasztásának joga a férjet illeti meg, mégis a férjet kell az elhagyó félnek tekinteni, ha a közös lakásból eltávozván, feleségét magával nem hívta. (P. III. 3066/ 1913., MD. VIII. 77.) Ha a házastársak évekig a férj szülei házában folytatták az életközösséget, ennek az állapotnak a férj távollétében egyoldalúan és önkényesen történt megszakítása jogilag egyértelmű a házastárs elhagyásával. (P. III. 6683/1916., MD. XI. 67.) Igaz ugyan, hogy az egymás kölcsönös támogatására utalt házasfelek egyike sem kötelezhető arra, hogy a közös lakásban rajtok kivül álló személyek jelenlétét tűrje, kik a házas élet bensőségének zavarólag útjában álljanak, ha azonban a házastárs beleegyezett abba, hogy házastársának szülőjével költözzenek össze és vele közös háztartásban éljenek, úgy a felekkel együttlakó szülő hibáján kivül megbontott házassági életközösség visszaállítását a beleegyező házastárs a felperes férj által az alperes hozzájárulásával választott előbbi közös lakásban indokoltan csak akkor tagadhatja meg, ha bizonyítja, hogy a békés és zavartalan házasélet folytatását házastársa szülőjének jogellenes magatartása komolyan veszélyezteti. (C. P. III. 1983/1926., 1926. szept. 22., Polg. Jog esettára.) A férj családfői jogosultsága a feleséggel szemben nem terjed odáig, hogy őt testileg megfenyíthesse, az alperes tehát az öt ért szándékos, tettleges bántalmazást nem volt köteles megbocsátani, így a fenti tényállás folyományaként a jogos indok nélkül külön élő félnek a férj tekintendő, vagyis a jogilag elhagyó fél a férj. (C. P. III. 1060/1925., 1926. ápr. 27-én.. Polg. Jog esettára.) A házastárs nem tartozik követni házastársát oly lakásba, melyben utóbbin kivül ennek anyja, nővére, ennek férje és gyermeke laknak, következésképpen nem mondható ki szándékos és jogos ok nélküli elhagyásban vétkesnek az a házastárs, ki a birói felhívásnak csak azért nem tesz eleget, mert a másik fél őt ily lakásba hivja vissza. (C. 1925. nov. 25. P. II. 33/925., Uj Dt. 1925. 500. sz.) A házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan sértő cselekmények nem a felek társadalmi osztályára, hanem azok egyéniségére és életviszonyaira való tekintettel birálandók el. (C. 1925. ápr. 2. P. III. 3631/1924.) Annak a kérdésnek megbirálásánál, hogy az életközösség megszűnése jogos alapon nyugszik-e vagy sem? nemcsak az elvontan tekintett tények, hanem a felek családi életének kö-