Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság megszűnése. 63 zassági életközösséget az ennek folytatására hajlandó házastársával visszaállítani feltétlenül köteles, ha a H. T. 77. §-a a) pontja alaján kivánja házasságuk felbontását. A házassági életközösség visszaállításának bármilyen feltételhez kötése a feltétlen szándék hiányát jelenti. (P. III. 1951/1916., MD. X. 217.) d) Szándékos és jogos ok nélküli elhagyás fennforgása. A per adataiból nem tűnik ki, hogy a különélés annak következménye volna, hogy felperes alperest hűtlenül elhagyta; sőt az alperes viselkedéséből okszerűen lehet következtetni, hogy a házassági együttélés megszakításához alperes is hozzájárult; de egyébként az esetben is, ha az együttélést a felperes egyoldalúan szakította volna meg, e körülmény nem zárja el őt attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse. Mihez képest, tekintve azt, hogy felperes férjét a házasélet visszaállítására felhívta, sőt alperes erre 1896. április 30-án 3500. sz. végzéssel köteleztetett, alperes azonban ezen kötelezettségének eleget nem tett és habár arra alkalma nem volt, az együttélés visszaállítása megtagadásának okát nem adta, annál kevésbbé igazolta, a megelőző tárgyaláson pedig kifejezetten akként nyilatkozott, hogy nejét vissza nem veszi, ennélfogva a hűtlen és nem igazolt, tehát jogos ok nélkül való elhagyás esete az alperest terhelőleg kétségkívül fennforog. (C. 97. jun. 30. 3047. M. 15.501.) Az 1894: XXXI. t.-c. 77. §-ának általános rendelkezéseiből önként következik, hogy az életközösségnek visszaállítását, eme §. jogkövetkezményeivel, az a házasfél is kérheti, aki maga hagyta el ugyan a közös háztartást, de aki a tényleges különélésre, vagyis az életközösség megszakítására kényszerítve volt; habár tehát felperes úgy az előzően lefolyt perben, valamint a jelen keresetében is beismerte, hogy a közös háztartást ö hagyta el és szüleihez távozott, tekintve mégis, hogy az előző per adataiból az tűnik ki, hogy a felperes nem önként távozott a közös háztartásból, hanem arra férjének sérelmes magaviselete folytán volt utalva, továbbá, hogy a megszakított életközösséget visszaállítani akarta, alperes azonban nejét visszafogadni s vele a házas életet folytatni nem akarta: a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. (C. 97. máj. 13. 1624. M. 15.053.) Habár felperes kifejezetten beismerte, hogy alperes azért távozott a közös háztartásból, mert felperes akkor nemi betegségben szenvedett s ezzel a betegséggel nejét is megfertőztette, alperessel szemben tehát nem volt megállapítható, hogy férjét jogos ok nélkül hagyta volna el, tekintve mégis.,hogy ama nem szükségképen állandó jellegű nemi baj nem zárja ki azt, hogy az életközösség, főleg annak megszűntével, visszaállíttassék, alperes pedig sem a birói felhívásnak eleget nem tett, sem azt