Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

626 Gyámsági törvény. szükségletei fedezésére vonatkoznak, azon összeg erejéig érvényesek, amely a kiskorú személyes viszonyainak megfelel és nem túlságos. (Lfi. 1875. 2590.) A kiskorúval kötött terhes szerződést a kiskorú cselekvési képességének hiánya miatt a kiskorú vagy annak törvényes képviselője támadhatja meg, de nem a kiskorúval szerződő önjogu személy. (C. 93. máj. 16. 4281. M. 12402.) — Azonos: C. 91. jun. 11. 10454/90.; C. 90. dec. 3. 4756. (M. 669., 671.) Habár kétségtelen, hogy jogi cselekvőképességgel nem bíró kiskorú személyek által tett adósságok behajtására törvényeink rendszerint segédkezet nem nyújtottak, a törvény ezen intézkedése azonban nem terjedhet oly tartozásokra is, melyek a kiskorú által életfenntartási szükségletek fejében kifizetni köteleztettek. Ilynemű szükségletek közé a lakás is tartozván, kétségtelen, hogy a lakbér cimén követelt összeg kifizetése, amennyiben a követelés valódisága bizonyíttatik, a fentebb jelzett általános jogi szabály alapján vissza nem utasítható. (C. 1884. 7252.) A szükséges tárgyakat képező árukkal a kk. vagyonilag gyaraoodván, kiskorúságával nem védekezhetik, miért is alperest marasztalni kellett. (C. 89. febr. 6. 7000/88. M. 660.) Azonos: C. 94. jun. 15. 1636. (M. 12.406.) A mindennapi életszükséglethez tartozó szolgáltatásokért a kiskorúak saját vagyonukkal felelősek még az esetben is, ha anyjukkal együtt laktak. (C. 1904. nov. 22. I. G. 319.) A serdült korban levő kiskorúnak azon ügylete, mellyel életszükségleteihez tartozó női fehér- és ruhanemüeket, kelengye s kiházasítási és lakberendezési tárgyakat vagyoni viszonyaihoz mérten nem túlságos mennyiségben és értékben vásárol, a gyám beleegyezése nélkül is érvényes. (C. 1905. máj. 2. 306/904.) Kétségtelen ugyan, hogy az 1877: XX. t.-c. 3. §-a értelmében azok a kiskorúak, kik éltük 14-ik évét betöltötték, avval, amit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkeznek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak, azonban a törvény ezen rendelkezéséből még nem következik a felebbezési biróság által elfoglalt az az álláspont, hogy az önálló keresettel biró kiskorú az általa tett megrendelésekért arra való tekintet nélkül, hogy szükségesek voltak-e a megrendelt tárgyak, vagyonilag felelős, mert az 1877: XX. t.-c. 7. §-a a kiskorúak cselekvőképességére nézve fennálló szabályokat általában érvényben hagyván, minthogy a törv. a kiskorút a könnyelmű adósságcsinálás ellenében akarja megvédeni, az önálló keresettel rendelkező kiskorúak hitelügyleteinél is mindig vizsgálandó az, hogy a kérdéses jogügyletek a kiskorú életszükségletére vonatkoznak-e; mert a kiskorúnak a törv. 3. §-ában biztosított szabad rendelkezési joga csak a meglevő keresményre áll, de nern vonja maga után az általa kötött hitelügyletek feltétlen érvényét, hanem ily kötelezettséget csak annyiban vállalhat,