Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. II. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

A házasság érvénytelensége. 37 V. ö. 24. §., 56. §. c) p., 57. §. c) p., 61. §. a), b) és c) p„ 74. §. V. ö. MT: 1002. §., 1009. §. 2. bek. Holtnaknyilvánitás: MT. 39.-42. §§., fent I. 303. s k. II. Az 1894: XXXI. t.-c. 54. §-ában felsorolt megtámadási okok valamelyikének fennforgása esetében a megtámadási jogot a tévedésben levő vagy megtévesztett házastárs gyakorolhatja; ennélfogva az a házasfél, akiről a szakértők a per során megállapították, hogy a nemző részeknél a baj egyedül nála van s ennélfogva a házasság megkötésénél tévedönek, vagy megtévesztettnek nem tekinthető, a nála fennforgó baj miatt a hivatkozott törvény 54. §-ának c) pontja alapján a házasság érvényességét megtámadni nem jogosult. (C. 97.^2448. M. 15.042.) Debreceni tábla: Az alperes ágyéksérve a meghallgatott szakértők véleménye szerint a házastársak nemi érintkezésénél annak foganatosításában nem képez legyőzhetetlen akadályt és annak kigyógyítása kizártnak sem tekinthető; tehát mint ilyen nem tekintetett az alperes oly lényeges személyi fogyatkozásának, amelynek elhallgatása, bár az a házasság kötésekor már fennállott, a felek között kötött házasság eredeti érvénytelenségének birói megállapítására egymagában alapos indokul elfogadható lenne. Ennélfogva a felperest keresetével elutasítani kellett stb. (97. dec. 29. 4461.) Curia: Hhagyja. Ind.: A felperes részéről az 1894: XXXI. t.-c. 55. §-a alapján megtévesztés miatt megtámadott házasság az ev. ref. hitvallású felek között 1894. évi márc. 27-én köttetett. Tekintve, hogy az 1895. évi október 1-én hatályba lépett 1894. évi XXXI. t.-c. 138. §. szerint az ezen törvény hatályba lépése előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint Ítélendő meg. tekintve, hogy a peres felek házasságára vonatkozó korábbi jogszabály, az 1868. évi LIV. t.-c. 36. §. által fenntartott 1786. évi március 6-iki utasításnak 25. §. szerint csak akkor volt érvénytelen és semmis a házasság azon személy tulajdonságában fennforgó tévedés miatt, akivel a házasság köttetett, ha az egyik részről világosan ezen tulajdonsághoz köttetett a megegyezés, a másik részről pedig az ily tulajdonság ravasz módor szinleltetett; tekintve, hogy felperes maga sem állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy alperessel való egybekelését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az alperesnél utólag megállapított sérvvel ne bírjon és utóbbi ennek hiányát ravasz módon színlelte volna: felperest a korábbi jogszabályok szerinti érvénytelenítési ok hiányából keresetével elutasítani, illetve a másodbiróságnak ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az okokból helybenhagyni kellett. (98. dec. 21. 4078.) Felperes úgy 6476/98. sz. keresetében mint a hat havi ágytól és asztaltól lett elkülönítése után 10.639/98. sz. a. beadott kérvényében az alperessel kötött házasságának az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában megjelölt bontó ok alapján leendő fel-