Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

'60 Bevezető szabályok. és a magánjogi viszonyok állandóságának érdekében, a polgári és a büntető jognak minden határozmányai és intézkedései mindaddig hatályban maradandnak, mig azok iránt a netaláni változások törvényhozás utján meg fognak állapíttatni". Ezen királyi kézirat alapján Apponyi György gr. országbíró, 58 kiváló jogászt (köztük voltak Eötvös József, Fabiny Teofil, Fábry István, Melczer István, Zádor György, Zsivora György, Zsoldos Ignác, Balásy Antal, Deák Ferenc és József, Horvát Boldizsár, Dessewffy Emil gr., Mailáth György. Wenzel Gusztáv stb.) hivott egybe tanácskozásra, mely az országbíró elnöklete alatt folyt le (innen az elnevezés). Az értekezlet jegyzője Ráth György, országbírói elnöki titkár volt, aki az értekezlet teljes anyaggyüjteményét is közzétette ily cím alatt: „Az országbírói értekezlet a törvénykezés tárgyában, Pest, Landerer és Heckenast, 1861." Az országbírói értekezlet 1861. évi január 23-ától március 4-ig, 18 ülésben tanácskozott. E tanácskozások eredménye az „ideiglenes szabályok" neve alatt ismeretes munkálat, a melyet a képviselőház 1861. jun. 22-én, a főrendiház pedig 1861. július 1-én tartott ülésében fogadott el. A képviselőház kimondta, hogy „a magyar magánjogi törvények visszaállíttatnak, de a mennyiben azok az (ősiség eltörléséről szóló) 1848-ik évi 15. t.-c. s a szem előtt nem téveszthető ujabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig, mig törvényeket alkotni lehetne, az országbírói értekezlet munkálatait ideiglenes kisegítő gyanánt használhatónak tekinti". A főrendiház pedig egyhangúlag elfogadta az országbírói értekezlet munkálata feletti véleményezéssel megbízott igazoló bizottmánynak jelentését, mely azt adta véleményül és hozta javaslatba, hogy ,,a főrendek is az országbírói tanácskozmány eredményezte törvénykezési szabályokat ott, a hol a külömben teljes és általános hatályba visszaállított régi magyar törvények az ujabb jogviszonyok és érdekek elintézésére nem volnának elegendők vagy alkalmazhatók, úgy mind a törvénykezésben, mind a feleknek, mind a bíráknak ideiglenes kisegítő és eligazító módszerül szolgálhatókat tekinteni és eképen a tisztelt képviselőháznak velők közlött határozata értelmében elfogadni méltóztassanak." A határozatokat 1861. július 20-án Ő Felsége is helyben hagyván, a kir. Curia 1861. július 23-án tartott teljes tanácsülésében kimondotta, hogy „azokat addig, mig az alkotmányos törvényhozás máskép nem rendelkezik, azonnal mindennemű törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követendi". E határozatot az országbíró a törvényhatóságokkal 1861. jul. 20-án kelt körlevéllel közölte, boldog ságának adva kifejezést a felett, hogy elérhette azt az időpontot, „melyben annyi viszontagság után végre lehetővé vált a hazai igazságszolgáltatást a törvény előtti egyenlőség magas elvének megsértése, a lefolyt 12 év alatt támadt uj jog- és birtokviszonyok megzavarása, a közhitel megrendítése és a jog-