Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

58 Bevezető szabályok. 1875: XXXVII. t.-c. 1. §. Kereskedelmi ügyekben, ha. azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók, ezek hiányában pedig az általános magánjog alkalmazandó. 1911:1. t.-c. (Pp.) 268. §.: 1. fent 50. 1. V. ö. K. T. 267., 288., 327., 340., 349. §§., 377. §. ut. bek., 387. §. Az 1868: VI. t.-c. 3. §. f) p. szerint: a keresk. és iparkamarák hivatása és kötelessége a helybeli szokásjogok felett bizonyítványokat kiszolgáltatni. 1869: IV. t.-c. 19. §. A biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a törvény erejű szokás szerint tartozik eljárni és itélni. Werbőczy István Hármas könyve. Az 1498: VI. t.-c. elrendelte az ország mindama szokásainak összeírását, melyekre a bíróságoknál hivatkozni szoktak, kérvén a királyt, hogy az összeírással két jogtudóst bízzon meg. Az egyiket, az országlakók költségére, Ádám mester személyében, maga az országgyűlés ajánlotta, mig a másikat a királyi felség saját költségén tetszés szerint választhatta kí. A király ez alkalommal Werbőczy Istvánt, a királyi curia jegyzőjét, a későbbi személynököt és nádort, bizta meg e munkálattal, a melyet az 1500: X., 1504: XXXI. és 1507: XX. t.-c. is sürgettek, ismételten kérvén a királyt az ország szétszórt decretumainak és statútumainak egy összefüggő decretumba foglalására. Werbőczy művét az 1514: LXIII. t.-c. által erre a célra kiküldött tíztagú bizottság (melynek tagjait a kir. jóváhagyó levél névszerint felsorolja) átvizsgálván, azt a királynak, mint teljesen megfelelőt, szentesítésre ajánlotta. A király a munkát 1514. nov. 19-én megerősítette, de — nyilván a főurak ellenzése következtében — sem pecsétjével el nem látta, sem a megyéknek meg nem küldötte, minek következtében az törvény erejére nem emelkedett. Törvényeink azonban minduntalan jogforrásként utalnak a Hármaskönyvre, amely ilyképpen, törvények erejénél fogva is, lett Magyarország szokásjogává. (Ily hivatkozások találhatók pl.: 1518. (bácsi): XLL, 1519. (bácsi): XXIX., 1588: XXI., 1659: XLV., 1619: LIL, 1635: XVIII., 1687: XVIII., 1715: XIX., XXV., XXVI., 1723: XLVIII. t.-c, 1836: VI. t.-c. 4. §., id. törv. szab. I. R. 7. §, stb. stb.) Mig azonban a Hármaskönyv Nagymagyarországnak az Országbírói Értekezlet hatálya alá eső területén (1. alább 61. 1.) csak évszázados gyakorlat és a törvényeknek hivatkozásai utján lett törvényerejű jogforrássá, addig az az országnak a Királyhágón túl fekvő részeiben valóságos törvény erejére emelkedett volt. Erdélyben ugyanis, melynek — mint ismeretes — 1529-