Meszlény Artúr (szerk.): Magyar magánjog. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat, magánjogi törvénykönyv szövegével és rendszerében. I. kötet. Jogforrások, személyi és családi jog (Budapest, 1928)

28 Bevezető szabályok. A törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek. Hk. Előbeszéd. 5. cim. Különbség van az igazság, jog és jogtudomány között. Az igazság, jog és jogtudomány pedig különböznek egymástól. 1. §. Mert az igazság erény, tudniillik erkölcsi. A jog ez erénynek végrehajtója. A jogtudomány ennek a jognak tudása. 2. §. Továbbá, az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendü, jogtudomány a legkisebb. 3. §. Továbbá, az igazság mindenkinek megadja az övét; a jog meg elősegíti; a jogtudomány pedig tanítja, hogyan történjék ez. 1498. évi decretum bevezetése 2. §. És a hatalmunk alá vetett nép kormányzására maga az Isten két eszközt adott nekünk; t. i, a fegyvert és a jogot. A jogot azért, hogy azt a természet három parancsára oktassuk, t. i. tisztességesen élni, mást meg nem sérteni és mindenkinek, a mi az övé, megadni. Alperes a lakás bérbevételével megszerzett jogával akként élt, hogy saját jogos érdeke nélkül magának felperestől anyagi hasznot szerezzen és ezzel őt megkárosítsa, mert alperes e magatartása nélkül felperes ez összeget fizetni nem lett volna kénytelen. A joggal való ilyen visszaélés nem részesülhet birói oltalomban. (C. P. I. 4985/1917. sz., Mj. Dt. XII. k. 28. sz.) A jog gyakorlása csak akkor jogellenes, ha a jogosított jogát minden egyéb cél és érdek nélkül csak azért gyakorolja, hogy ezáltal mást károsítson. (C. P. II. 1950/1921. sz. Mj. Dt. XV. k. 84. sz.) Gazdasági lehetetlenülés nemcsak akkor forog fenn, ha a szolgáltatás az adós nagyobb vagyoni romlását vonná maga után, hanem akkor is. ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság volna és az egyik fél a másik rovására aránytalanul kedvezőbb vagyoni helyzetbe kerülne, s így a szolgáltatás követelése vagy éppen elfogadása a szolgáltató hibáján kivül beállott helyzet kíméletlen kizsákmányolásának s így a joggal való visszaélésnek a tekintete alá esnék. (C. P. V. 2226/1921. sz., Mj. Dt. XV. 17. sz. V. ö. Mj. Dt. XIV. 40. sz. is.) Önmagában azáltal, hogy valakit valamely jog megillet, még senki sem tekinthető feljogosítottnak ennek a jognak olyképen való gyakorlására, hogy ezáltal a másiknak — a jognak gyakorlása utján elérhető előnnyel arányban nem álló — károsodása idéztessék elő s ekként a jognak gyakorlata a joggal való visszaélés tekintete alá essék. (C. P. VI. 7676/1925. sz.) Azon jogszabály alkalmazása, amely szerint egy jogot sem szabad nyilvánvalóan a másik fél megkárosítása céljából gya-