Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

222 A tiltott cselekmények általában. épül fel. Az ilyen határozat a tartalmánál fogva nem jogalkalmazás, hanem a közigazgatási hatóságnak szabad (discrécionárius) jogkörébe eső eíhtározás, amelynek helytálló, vagy helyt nem álló voltát éppen, mert a közszolgálat érdekének s az ezzel kapcsolatban tekintetbe jövő célszerűségi szempontoknak szabad megítélésén alapszik, — a bíróság még mint a meghozott határozat jogellenes voltára alapított kártérítési követelés előkérdését sem bírálhatja felül. (P. I. 1763/1933.) Gr. XXVIII. 674. A földmüvelésügyi miniszter a vadszállítási engedély tekintetében fennálló hatáskörében a gondjaira bízott gazdasági (vadtenyésztési) és egyéb érdekek mérlegelésével és célszerűségi tekintetek szerint (discretionárius jogkörben) jár el. (Nem szószerint a határozatból!) (P. VI. 5786/1936.) Gr. XXX. 938. A kincstári illetékek biztosítására és behajtására vonatkozó törvényes rendelkezések, különösen pedig az 1920: XXXIV. t.-c. és annak a törvényes zálogjogról rendelkező^ 23. §-a kizárólag a kincstár érdekét célozzák és csupán jogot állapítanak meg a kincstár javára avégett, hogy a saját követelésének behajthatósága biztosíttassék. Ellenben nincs törvény vagy rendelet, mely előírná, hogy a kincstár másoknak, különösen pedig az egyetemlegesen kötelezett ingatlanszerzőknek éideke szempontjából a törvényszerű behajtási intézkedéseket az együttkötelezett adósok ellen minő sorrendben legyen köteles megtenni. Ebből pedig következik, hogy amenyiben a kir. kincstár a csupán saját érdekében való behajtási intézkedések valamelyikét elmulasztotta s ez által a követelés az egyetemlegesen kötelezettek egyike ellen behajthatatlanná vált, ebből a többi illetékköteles javára, — akiknek érdekében a kincstár intézkedni köteles nem volt — semmiféle követelési jog a kincstár ellen nem származhatik. (P. VI. 4085/1936.) Gr. XXX. Ő44. A felperesek kártérítési keresetének az az alapja, hogy az alperes, mint jogi személy (kereskedelmi társaság), a villanyszerelő ipart az 1922:XII. t.-c. 4. §-a ellenére a kézműves jellegű iparűzés szokásos keretein belül — nem gyárszerűen, — vagyis tilos cselekménnyel gyakorolja 8 ezáltal a kisiparos felpereseket megkárosítja. E kereseti tényelőadás alapján azonban az elperes kártérítésre a felperesek irányában nem kötelezhető. A panaszolt alperesi magatartás lehet esetleg az iparügyi kihágás tárgya, azonban egymagában ez a tény a peres felek között jogviszonyt egyáltalában nem létesített, következőleg a felperesek csökkent jövedelmének kártérítési alapjául nem szolgálhat. (P. VI. 4055/1936.) Gr. XXX. 939. I. A bírói gyakorlatban kifejlődött jogszabály szerint, aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen, bár csak közvetve is, megsérti, köteles a sértettnek, ebből eredő kárát megtéríteni. (P. I. 5677/1939.) Gr. XXXIII. 797.