Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

148 Megbízás. A magánorvosoktól a fél nem igényelheti, még kevésbbé követelheti, hogy a kezelést a legszűkebben megszabott díjazásért vállalják. (P. II. 4236/1929.) Grill XXIV. 672. Köztudomás szerint a beteg és hozzátartozói az orvos díjfelszámítása ellen feszélyezettségből nem szoktak kifogást tenni és nem is szokták vizsgálni, hogy a számítás milyen alapon, nevezetesen valamely díjszabás alapján helyesen történik-e? Az eképen történt fizetésből azért sem lehet hallgatólagos megállapodás létrejöttére sem megnyugtatóan követ'.keztetést vonni és így a korábban ilyen alapon történt fizetés nem zárja ki a későbbi ténykedésekért történt díjfelszámítás kifogásolhatását. — Az 1876:XIV. t.-c 48. §-a értelmében a magánorvoslás díjazása kölcsönös megállapodástól függ; ahol ilyen létre nem jött, peres esetekben szakértők meghallgatásával a bíróság határozza meg a díjat, amelyek legkisebb mértéke az egész országra kihatólag, azonban tekintettel a városok és községek különböző viszonyaira, fokozatosan a belügyminisztérium által állapítandó meg. A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium értesítéséből kitűnően ilyen hivatalos megállapodás jelenleg nincs. A 135.000/1900. BMR. hatályon kívül van helyezve. (P. VI. 5961/1931.) Grill XXV. 733.