Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1944)

122 Megbízás. A díjazás a megbízottnak akkor jár, ha kikötötték, vagy ha a körülmények szerint nem lehet feltenni, hogy a megbízott az ügy ellátására díjtalanul vállalkozott. (P. II. 1686/ 1939. Gr. XXXIII. 783.) A megbízott eljárásának eredményétől függő díj mértékét, ha az eredményt államjogi fordulat idézte elő, a tényleg végzett munka alapján, de megfelelően mérsékelt összegben lehet megállapítani. (P. VI. 1062/1941.) Grill XXXV. 676. 3. A megbízás megszűnése. L. a kereskedelmi törvény 289. §-át a hitel jogi kötetben. Az okirat szerint az alperesek által a felperesnek adott meghatalmazás érvénye ugyancsak egy későbbi időpontban szűnik meg, de a meghatalmazásnak ebből a tartalmából nem lehet következtetni arra, hogy az által eltérés létesíttetett attól az általános jogszabálytól, amely szerint a meghatalmazó a meghatalmazottól megbízást tetszéséhez képest bármikor elvonhatja. (C. 1162/1911.) Megbízást bármelyik fél bármikor felmondhat, csak az alkalmatlan időben való felmondás által esetleg okozott kárt köteles a másiknak megtéríteni. (C. 1897/1921.) M. Tára III. 20. A megbízást bármelyik fél bármikor felmondhatja s a megbízó visszavonási jogáról le sem mondhat. (P. V. 3844/ 1925.) MD. XIX. 63. Az anyagi jog szerint a megbízást bármelyik fél bármikor felmondhatja, mely jogszabályt a bírói gyakorlatból a M. T. T. 1629. §-a is átvette. — Annak, hogy a megbízási szerződés a megbízó nem kellő teljesítése, illetve a kezelendő tárgyak hiányos átadása vagy a gazdasági lehetetlenülés címén bírói úton felmondassék, nincs helye, mert a megbízást a fél magánúton ezen okok nélkül is felmondhatja, s a birói eljárásra csak az tartozik, hogy az el nem fogadott felmondás érvényesnek mondassék ki. (P. III. 814/1935. Gr. XXIX. 820.) A megbízás ellenkező kikötés hiányában — bármelyik fél által felmondható. E tekintetben az állandó birói gyakorlat csupán azt a korlátozást állítja fel, hogy ha a felmondás alkalmatlan időben, fontos ok nélkül történik, a felmondó fél a másiknak ebből eredő kárát megtéríteni köteles. (A határozat többi részét lásd a kereskedelmi jog, szolgálati jogviszony című fejezetében. (P. II. 273/1938. Gr. XXXI. 742.)