Szaladits Károly - Újlaky Miklós - Villányi László (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kkötet. II. kiadás. (Budapest, 1942)

104 A szerződések értelmezése. Akarat hiányok. világos és végleges megegyezése szükséges; ahhoz tehát valamely pillanatnyi elszólás vagy az első meglepetésben tett, de nyomban visszavont kijelentés egymagában elégséges nem lehet. (P. I. 3549/1913.) MD. VIII. 185. 3. Tévedés, a) Mcnthetőség. A tévedés mentségül sikerrel csak 'akkor hozható fel, ha az menthető volt. (C. 573/1S05.), aiz egyszerű tévedés nem elegendő. (C. 209/1890.) Saját gondatlanságból való tévedés nem ok a jogügylet hatálytalanítására (C. 1767/1900.), ehhez a másik fél megtévesztő vagy tévedésben tartó ténykedése kell. (O. 21/1900.) Habár a tévedés önmagában nem mindig szolgálhat jogalapul a jogügylet hatálytalanítására, a fennforgó esetben azonban nyilvánvaló, hogy felperest igazolt 'tévedése tekintetében saját gondatlansága nem terheli s így a tévedés alapján a jogügylet hatálytalanítandó. (C. 1767/1900.) A vasúti alkalmazott rövid időre a bekövetkezett baleset után csekély összegű kártérítés fejében lemondott a vasút ellen a balesetből kifolyólag támasztható minden igényéről. Minthogy a nyugta kiállítása idejében még szolgálatban volt, fizetést is elvetett, az orvosi bizonyítványok szerint teljes felgyógyulása rövid időn belül várható volt s csak a nyugta kiállítása után állapíttatott meg, hogy a baleset állandó gyógykezelést igénylő oly súlyos betegséget okozott, amelynek következtében nyugdíjaztatott is. ő a joglemondás érvényét menthető tévedés okából megtámadhatja s a balesetből kifolyólag szenvedett kárának teljes megtérítését követelheti. (2425/1905.) Dt. 4. f. II. 150. Tévedés miatt az öröklésről való lemondást az ellenérték csekélysége miatt nem támadhatja meg a ilemondó fél, ki az örökhagyó vagyoni viszonyai felől tájékozódhatott. (P. I. 3105/1910.) MD. VIII. 15fi. A saját hibájából tévedő fél a jóhiszemű ellenféllel szemben az ügyletet megtámadni nem jogosult. (P. V. 3552/1913.) MD. VIII. 108. Nem érvényesíthető oily tény nem ismerése, melyről az illető félnek a mindenkitől elvárható gondosság mellett tudomást kellett volna szereznie. (P. V. 2025/1917.) MD. XI. 184. Az a körülmény, hogy a másak fél a tévedést vétkesen vagy vétlenül okoa a-e, azért közömbös, mert a tévedés semmikép mem használhat annalk, aki azt előidézte. (1936. ezept. 1. — P. IV. 2927/1936. Grill XXX. i835.) I. A jognyilatkozatát megtámadó fél nem hivatkozhatik tévedésre, ha tévedését olyan, ténykörülményre vonaitkoztal/ja, amelynek