Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

Közszállítási szabályrendelet. 57 ajánlatnál 6% -kai drágábbak. Kereskedők részére ez az előny nem jár. 6. Egyébként egyenlő feltételek, vagy nem lényeges árkülönbözet mellett előnyt kell adni azon hazai gyárosoknak vagy iparosmestereknek, akik gyáruk, műhelyük berendezésénél a cikk vagy munkálat teljesítéséhez szükséges gépek és eszközök, valamint a gyártási anyagok beszerzésénél a hazai termelés, illetőleg a hazai ipar termékeit maguk is előnyben részesítik, munkásjóléti intézmények létesítése körül kiváló érdemeket szereztek, a szakmabeli munkaadók és munkások többsége által alakított, és kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabállyal működő szervezetek által egyértelműleg elfogadott és életbeléptetett munkafeltételeket magukra kötelezőknek elismerik, és ezt igazolják. 7. Egyenlő feltételek mellett előnyt kell adni azon hazai gyárosok vagy iparosoknak, kik az illető cikk vagy munkálat speciális gyártói vagy készítői. 8. Fővállalkozóknak1) különböző termelési ágak (mesterségek) köréhez tartozó szállítások az esetben, ha hazai iparos, gyáros, termelő vagy hazai terméket ajánló hazai kereskedő az ugyanazon termelési ág (mesterség) köréhez tartozó cikkekre versenyképes ajánlatot tett, nem ítélhetők oda. Ipari munkálatok pedig fővállalkozóknak csak akkor ítélhetők oda, ha az egyes munkanemekre hazai iparos vagy gyáros nem pályázott, vagy ezek árajánlatai együttvéve igen lényeges árkülönbözetet mutatnak a vállalat végösszegében, — továbbá odaítélhetők új vasútvonal, kikötő és általában vízépítkezések, nemkülönben vízvezeték, csatorna, villanytelep, gázmű, közvágóhíd, út- és hídépítések oly esetekben, amikor a gyors, egységes és gazdaságos lebonyolításnak nagyfontossága van, és az a munka nemek szerinti kiadás mellett, a beérkezett ajánlatokból *) Fővállalkozó az, aki különböző iparágakat (mesterségeket) érdeklő szállításokra vagy munkálatokra tesz együttesen (L. 16. §. 2. p.), vagy külön-külön ajánlatot. (Pl. ha ugyanazon vállalkozó tenne együttesen, vagy külön-külön ajánlatot az altiszti ruhákra, a kőszénre, a papírosra, az irónra stb.-re).