Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

46 Közözállítási szabályrendelet. általán lehetséges, teljesen az ország termelése és ipara révén tartoznak beszerezni, és a termeléshez, illetőleg a munkálatok teljesítéséhez magyar honos műszaki erőket, tisztviselőket, iparosokat, alvállalkozókat, munkavezetőket, munkásokat stb. kötelesek alkalmazni, e kötelezettségek teljesítése tekintetében pedig magukat úgy a beszerző vagy megrendelő hatóság közegei, valamint a kereskedelemügyi miniszter szakközegei ellenőrzésének is alávetik, és az e végből szükséges adatokat az ellenőrző közegeknek rendelkezésére bocsátják. b) E kötelezettségek, avagy azok egyike vagy másika alól csak a belügyminiszter — a kereskedelemügyi miniszter hozzájárulásával — adhat egyes indokolt esetekben (L. 16. §. 11. pont) felmentést, továbbá azoknak, vagy azok egyikének a kereskedelemügyi miniszter ellenőrző közegei által megállapított áthágása esetén a hatóság választásától függ, hogy a szerződést a vállalkozó előzetes értesítése mellett, bírói közbenjárás nélkül felbontja, és e mellett a szállítást vagy munkálatot a vállalkozó terhére és veszélyére más módon biztosítsa, vagy pedig hogy bírói közbenjárás nélkül a vállalkozó keresetéből a vállalati összérték, illetőleg évi érték 20%-ának megfelelő kötbért vonhasson le, és e mellett a szerződés teljesítését követelje. A kötbér az ipari és kereskedelmi alap javára esik. c) Az a) és b) pontban foglalt kötelezettségek bármelyikének kijátszása, vagy a szállítás, illetőleg munkálat körül elkövetett és beigazolt egyéb rosszhiszemű vagy vétkes gondatlanságból eredő visszaélés, illetőleg mulasztás esetén a belügyminiszter a vállalkozót a kizárási jogkörébe eső (L. 56. §.) szállításokból és munkálatokból végleg, vagy meghatározott időre kizárhatja. d) Egy ajánlattevő sem követelheti, hogy a szállítás vagy munkálat egészen vagy részben neki ítéltessék oda, és a jelen szabályrendeletnek akár az eljárásra (III. és IV. fej.), akár az odaítélésre (V. fej.) vonatkozó határozmányai megsértéséből netán előállott kár (elmaradt haszon) megtérítését nem követelhetik (L. 32. §.).