Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. III. kötet. (Budapest, 1934)

102 Díj kitűzés. rétét többé nem vonhatja vissza, hacsak a visszavonási jogát a díj kitűzésekor fenn nem tartotta. Ha a díj kitűzője a közhirrétételkor a cselekmény véghezvitelére határidőt nem szabott, megfelelő határidő szabására utóbb is jogosult. A visszavonási és a határidőt akként kell közhírré tenni, ahogy a díjkitűzés volt közhírré téve, különben oly személlyel szemben, aki a cselekményt a díjkitűzésre tekintettel vitte véghez, csak úgy hatályos, ha neki a véghezvitel idejében a visszavonásról vagy a határidő lejártáról tudomása volt. 1609. §. Azzal szemben, aki a feltételül szabott cselekményt a díjkitűzésre tekintet nélkül vitte véghez, a díjkitűzést lényeges tévedés miatt meg lehet támadni a törvényben meghatározott további előfeltételek (1002. §. 1. bekezdése) nélkül, csalárd megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt pedig tekintet nélkül arra, hogy a megtévesztést vagy a fenyegetést ki követte el. Ha a díj kitűzője a diíjkitűzés megtámadását akként teszi közhírré, mint ahogy a díjkitűzés volt közhírré téve, a megtámadás az 1. bekezdésben meghatározott terjedelemben kihat mindenkire, aki a közhírrététel után kezdi meg a cselekmény véghezvitelét. A megtámadásnak ily közhírrététele egyúttal pótolja a másik fél értesítését, ha ennek személye vagy tartózkodóhelye ismeretlen. 1610. §. Oly díj, amely többször véghezvihető cselekményre van kitűzve, azt illeti, aki a cselekmenyt először viszi véghez. Ha többen egyidőben viszik véghez a cselekményt, a díjból egyenlő rész illeti mindegyiküket.