Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)

Letét. lő HARMADIK FEJEZET. Letét. /. Javaslat 1331—1343. §§. 1331. §. Aki ingó dolgot letétbe vesz (a letéteményes), köteles azt megőrizni és annak idején a másik félnek (a letevőnek) visszaadni. Használnia a dolgot a letevő beleegyezése nélkül nem szabad. 1332. §. A letéteményes az őrizet megállapított módjától eltérhet, ha felteheti, hogy a letevő a körülményeket ismerve, az eltérést helyeselné. Köteles azonban, ha a halasztás nem jár veszéllyel, e szándékáról a letevőt eleve értesítem és rendelkezését megvárni. 1333. §. A letéteményesnek kétség esetében nincs joga arra, hogy az őrizetére bízott dolgot harmadik személynek adja át letétül. Ha jogosulatlanul adja át, mindazért a kárért felel, amely enélkül nem következett volna be. Ha joga volt az átadásra, csak az átadás körüli vétkességéért felel. A letevő mind a két esetben saját nevében érvényesítheti azokat a követeléseket, amelyek a letéteményest a harmadik személy ellen illetik. 1334. §. A letéteményes gondatlansága enyhébb megítélés alá esik, ha a dolog megőrzését díjtalanul és egyéb érdek nélkül csupán szívességből vállalta el. 1335. §. Ha a letéteményes a dolog megőrzése végett sajátjából költekezett, költségének megtérítését a leievőtől annyiban követelheti, amennyiben a költekezést a körülményekhez képest szükségesnek tarthatta.