Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)
H as z onkö 1 cs ön. 13 kásszerü zsákkölcsöndíjra irányul, feltétlenül jogosítva van.. Mindezeknél fogva felperesnek a zsákkölcsöndíj-követelésre irányuló kereseti jogosultsága nem tehető függővé annak a ténynek bizonyításától, hogy felperes a zsákok kölcsönzésére alperestől kifejezetten nyert-e megbízást. (C. 156/1891.) — Ellenkező: Zsákkölcsöndíjban azért nem volt alperes marasztalható, mert neki a zsákok nem kölcsön adatván, közte és felperes között zsákkölcsönügylet nem jött létre, az a körülmény pedig, hogy felperes a zsákokért állítólag kölcsöndíjat fizet, alperesre nézve közömbös. (C. 5694/1890.) A természetben leendő visszaadásra első sorban kötelezett a zsákokért világosan megítélt egyenérték után kamatot csakis a teljesítésre kitűzött határidő leteltétől kezdve köteles fizetni. (C. 475/1895.) Az a jogelv, hogy használatba adott zsákokat a tulajdonos természetben, egyéb megállapodás hiányában, csakis a szokásos idő alatt köteles visszavenni, azontúl pedig jogosítva van azoknak értékét követelni, csakis zsákkölcsönzés esetébsn alkalmazható. (C. 690/1896.) A zsákkölcsönzési ügylet természeténél és céljánál fogvaszokás szerint csak hetekre vagy hónapokra köttetik, de évekig terjedő tartama esetén a kölcsöndíjak a zsákok értékét messze túlhaladnák, ami az ügylet lényegével és a kereskedői felfogással ellenkezik. Amennyiben tehát valamely zsákkölcsönzési ügylet évekig függőben maradt, a kereskedelmi szokás szerint a kölcsönadót a zsákkölcsöndíjak legfeljebb a zsákok értéke erejéig, esetleg azon év végéig illethetik meg, amelyben az ügylet köttetett. (C. 4527/1897.) Használati díj kikötése esetében haszonkölcsön egyáltalán nem foroghat fenn. (C. 440/1898.) Vételből eredő tulajdonjog lényegével ellenkezik az, hogy a tulajdonos saját dolgától másnak kölcsöndíjat fizessen, s a megvett dolog jövedelmével ne rendelkezzék. — A haszonkölcsön tárgya csak rendszerint, de nem kizárólag elhasználhatatlan dolog, ennek használatát is a felek oly megszorítással láthatják el, hogy az elhasználatlan dolog használatával egyenlővé válik. (C. 457/1898.) A félperes tulajdonát képező ingókat használatul, használati díj ellenében engedvén át a végrehajtást szenvedett nejének, azzal a megállapodással, hogy ennek férje az ingókat bizonyos árban esetleg megváltani jogosult, a közöttük létrejött ügylet nem haszonkölcsönt képez és a visszaváltási jog fentartásának az esete sem forog fenn, hanem bérszerződés létesülvén, a felperes az átengedett ingókhoz való tulajdonjogát addig el nem vesztette, amíg azoknak a meghatározott árban való megváltása meg nem történt. (C. 256/1899.)