Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)

Fogalom. 161 1. Ajándékozás fogalma. a) ingyenes előny. A szerződés, mely szerint felperes a peres ingatlanokat azzal a kötelezettséggel adta át alpereseknek, hogy az ő és neje halála után az örökös társak a szerződésben kitett összeggel kielégítsék, addig pedig felperest és nejét tisztességesen eltartsák, lényegileg nem visszterhes, hanem ajándékozási szerződést képez, mely tekintettel arra, hogy alperesek nem is állítják, hogy a kikötött tartás az átruházott ingatlanokból ki nem kerülhet, olyan vagyoni előnyt volt hivatva biztosítani alpereseknek, már magának a tulajdonjognak átruházása által, melyre különben alperesek felperes életében nem számíthattak. A szerződésnek ezen természetéből következik, hogy azt az ajándékozó érdemetlenség indokából visszavonhatja. (C. 13.435/1892.) Az anyagi jog szabályai szerint ajándékozás csak akkor forog fenn, ha valaki saját vagyona rovására másnak vagyoni gyarapítására kötelezettség nélküli ingyenes vagyoni előnyt juttat, s a másik azt mint ingyenest elfogadja. A tényleges értéken aluli eladás esetén is tehát ajándékról csak akkor lehet szó, ha az eladó a vevőt ingyenes előnyben kívánta részesíteni s a vevő ezt tudva, a szerződést mint részben ingyenest fogadta el. (I. G. 22/1901.) Dt. 3. f. XX. 89. Hasonlóan: (8930/1904.) Dt. 4. f. V. 210. Felperes az anyja után örökölt ingatlannak nagykorúsága alatt folyó jövedelmét azért nem követelte atyjától, mert abban a feltevésben volt, hogy ennek összes vagyonát ő fogja örökölni. Habár felperes az atyja hagyatékából csak köteles részt kapott, még sem követelheti a többi örököstől az atyjánál hagyott jövedelem megtérítését, mivel az ingatlant önmaga engedte át, anélkül, hogy annak használatáért valami ellenszolgáltatást kötött volna ki. (2612/1901. febr. 6.) Dt. 3. f. XX. 33. Nem tekinthető ajándékozásnak, hanem visszterhes jogügyletet képez, ha az özvegynek özvegyi joga végkielégítésetil a hagyatékhoz tartozó tárgyakból azok egy része tulajdonába adatik; azonban az örökhagyó férj hitelezői ebbeli igényük tekintetében az özvegyet özvegyi joga kielégítésénél megelőzik, mert az özvegyi jog kielégítésének alapja az örökhagyó férj tiszta hagyatéka, vagyis az a vagyonérték, ami az örökhagyó férj létező összes vagyonából az ő hitelezőinek kielégítése után marad, s így ha az özvegy özvegyi jogára nézve az örökhagyó férj után maradt vagyon vagy ennek egy része tulajdonul átadásával elégíttetik ki, amennyiben ezáltal az örökhagyó férj hitelezői kielégítésére alap egészben vagy részben nem marad, tűrni köteles azt, hogy az illető hitelező kielégítésére fordíttassék. (G. 95/1904.) Dt. 3. f. XXVII. 180. Szladits: Kötelmi Jog II. 11