Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. II. kötet. (Budapest, 1934)

112 A vétel különös nemei, adójának és vevőjének egymásközti viszonyában meg nem szünteknek kell tekinteni. 1441. §. Az örököségnek a szerződés megkötését megelőző időre eső hasznai az eladót illetik; viszont ő viseli erre az időre az örökség terheit. Az örökösödési illetéket azonban, valamint azokat a rendesen nem ismétlődő terheket, amelyeket az örökség tőkeértékén fekvő terheknek kell tekinteni, a vevő viseli Egyébként az örökség eladója mindazt a vagyoni előnyt, amelyet az örökségből a szerződés megkötéséig szerzett, a vevőnek kiadni köteles. Az eladónak ez a kötelezettsége kiterjed a szerződés megkötése előtt elhasznált örökségi tárgyaknak az elhasználáskor volt értékére is, kivéve ha a vevő a szerződés megkötése idejében az elhasználásról tudott. Ugyanez áll megfelelően a szerződés megkötése előtt ingyenesen elidegenített vagy ingyenesen megterhelt örökségi tárgyakra. Az örökségi tárgyaknak rosszabbodásáért, elpusztulásáért vagy kiadásuknak más okból beállott lehetetlenüléséért az eladó egyébként nem felel. 1442. §. Az örökség vevője a kárveszélyt a szerződés megkötésétől kezdve viseli; ugyanettől az időtől kezdve illetik az örökség hasznai és viseli annak minden terhét. 1443. §. Az örökség eladója az örökségre a szerződés megkötése előtt tett szükséges költekezésének megtérítését általában, hasznos költekezésének megtérítését pedig annyiban követelheti a vevőtől, amenynyiben az örökség értéke a költekezéssel emelkedett