Szaladits Károly - Fürst László - Újlaky Miklós (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, joggyakorlat. 3. rész. Kötelmi jog. I. kötet. (Budapest, 1934)

Képviselet. 123 1029. §. A meghatalmazás megszűnik a visszavonással, hacsak az alapul szolgáló jogviszony természete a visszavonást ki nem zárja. A visszavonó nyilatkozatot a meghatalmazotthoz kell intézni. Hogy mely egyéb tények szüntetik meg a meghatalmazást, arra az alapul szolgáló jogviszony irányadó; ily megszüntető tény, ha nem a meghatalmazottnak saját személyében állott be, abban az időpontban válik hatályossá, amelyben a meghatalmazott értesülhet róla. Oly harmadik személyre nézve, akit a meghatalmazó a visszavonásról előbb értesít, vagy aki a megszüntető körülményről előbb értesül, mintsem a meghatalmazás a meghatalmazottal szemben megszűnt, saját értesülésének időpontja irányadó. 1030. §. Ha a meghatalmazás közhírré volt téve, megszűntét is közhírré kell tenni. Oly harmadik személyt, akit a meghatalmazó a meghatalmazásról külön értesített, a meghatalmazás megszűntéről is külön kell értesíteni. Ugyanez áll arra a harmadik személyre, akiről a meghatalmazó tudja, hogy a meghatalmazás alapján a meghatalmazottal jogügylet létesítése céljából összeköttetésben áll. A meghatalmazó, aki a meghatalmazás megszűntének közhírrétételét vagy a harmadik személynek külön értesítését e szabályok ellenére elmulasztja, a meghatalmazás megszűntére harmadik személlyel szemben csak akkor hivatkozhatik, ha ez, amikor a volt meghatalmazottal jogügyletbe bocsátkozott, tudhatta, hogy a meghatalmazás megszűnt.