Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 82. §. 75 82. §. Nem számíthatók be a bűntettnek, vagy a vétségnek tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető, a cselekmény elkövetésekor, azokról nem bírt tudomással. A gondatlanságból elkövetett cselekményekre ezen szabály csak az esetben alkalmazható, ha az érintett körülmények nemtudása már magában nem képez gondatlanságot. Jogesetek. 1. A Kúria 60. sz. teljesülési döntvénye. Oly esetben, midőn a tettes mást sértett, mint akit sérteni akart, a bűnhalmazat szabályai alkalmazást nem nyernek, hanem a tettes felelőssége akként állapítandó meg, mintha büntetendő cselekményét azon személy ellenében követte volna el, akit megölni vagy testileg megsérteni akart. Ezzel kapcsolatosan kimondja a Kúria: hogy a Btk. 82. §-ának azon rendelkezése, melyhez képest olyan minősítő vagy súlyosító ténykörülmények, melyekről a tettes a cselekmény elkövetésekor tudomással nem bírt, annak be nem számíthatók, az aberratio ictus esetében is teljes alkalmazást nyer, miután az, mint általános rendelkezés, a büntetendő cselekmények minden eseteire kivétel nélkül kiterjed. (B. H. T. I. 10.) 2. A Btk. 82. §-ában foglalt tévedés csak az elkövetett bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmény nemtudását mentesíti a büntetőjogi beszámítás alól. Az, hogy a bekövetkezett jogsértő eredmény a sértett vagy esetleg más egyénnek valamely cselekményével vagy mulasztásával is okozati összefüggésben áll-e, nem tény, hanem jogkérdés, így az mint ilyen, nem vonható a Btk. 82. §-ában szabályozott ténybeli tévedés fogalmi körébe. (K. 1223/1938. Bj. XCI. 11.) 3. A félreismerésből oly személy sérelmére szándékosan elkövetett cselekményt, amelynek megsérelmezését a tettes nem akarta, sem gondatlanságból, sem véletlenségből bekövetkezettnek, sem be nem számíthatónak nem lehet tekinteni. (K. 102/1909. B. III. 73.) 4. Rágalmazás esetében a sértett személyében való tévedés nem mentesít. (K. 6419/1928. B. XXII. 28.) 5. A rágalmazás megvalósulásához nem szükséges a rosszhiszeműség, az állított tények valóságára vonatkozó jóhiszemű tévedés a Btk. 82. §. alapján sem mentesít. (K. 2097/1939. Bj. XCII. 102.)