Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 74—75. §. 55 12. A segéd bűnösségét minősítő személyes körülmények a tettes cselekményének minősítésénél tekintetbe nem Tehetők. (K. 1470/1912. B. VI. 72.) L. még az egyes tényálladékokat. VI. FEJEZET. A szándék és a gondatlanság. 75. §. Bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a vétség-ékre is, kivévén, ha a gondatlanságból (culpa) elkövetett cselekmény, a törvény különös részében vétségnek nyilváníttatik. Szándékosság. 1. A vádlott szándéka az eshetőlegesség (eventualitás) jellegét hordja magán, mert a vádlott a sértettet kétségtelenül azzal a szándékkal dobta a csatornába, hogyha még él, úgy a még benne lévő életétől megfossza, ez azonban ölési szándékán mitsem változtat. (K. 3058/1934. — B. XXVII. 132.) Dolus eventualisra L a 306. §. 9., és a 423. §. 1. jogesetét. 2. A kellő meggondolás nélkül, de tudva és akarva elkövetett cselekmény nem azonos a büntetőjogi beszámítás alá eső gondatlansággal. (K. 191/1910. B. IV. 64.) A szándék elemeire 1. különösen a 278—279. §-ok 12. jogesetét. 3. A szándék szempontjából irányadó annak tudata és előrelátása, hogy a vádlottnak szabad akarattal tervbe vett cselekménye a köztapasztalat szerint milyen eredményre fog vezetni vagy vezethet. (K. 7994/1928. B. XXII. 36. o.) 4. A sértett életének kioltására irányuló célzat hiánya még nem zárja ki a 279. §. szerinti minősítést, mert ez az ölésre, mint kívánt eredményre irányuló határozott szándék nélkül is törvényszerű lehet, ha a bántalmazás eszköze, módja, ereje olyan volt, hogy azokból a tettesnek a közönséges élettapasztalat alapján tudnia kellett, hogy a bántalmazás már túlmegy a múló testi sértés okozásán és a halálos kimenetellel is számolnia kellett. (K. 3249/1932., 6051/1932. Jhd. II. 46. o.) 5. Elvi. A bántalmazási szándék, ha nem is irányul határozott személy ellen, kizárja a gondatlanságot. (K. 8504/1904. B. H. T. IV. 291.) 6. Dolus eventualis az, mikor a tettes célja kisebb jogtértésre irányul, de magáévá teszi az esetleg bekövetkezhető súlyosabb jogsértést is. Tehát nem forog fenn dolus eventualis, mikor arról van szó, hogy a cselekmény csak a sértett bizonyos magatartása mellett lesz végrehajtható. (K. 5062/1912. Bj. LXXIV. 113. o.)