Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 2. §. 7 minden adott esetben azzal a tartalommal kell alkalmazni, amellyel a keret a tett elkövetése idejében kitöltve volt (K 7605/1925. G. XIX. 304. Bj. LXXVIII. 89. o.) Enyhébb törvény. 8. Elvi. A Btk. 2. §-a szerint alkalmazandó enyhébb törvény fogalma nem azt jelenti, hogy az egymástól különböző törvényeknek összes enyhébb rendelkezései együttvéve irányadók, hanem azt, hogy a különböző törvények közül az az egy alkalmazandó, amely mellett a vádlott legjobban jár. (K. 5490/1918. B. XIII. 12. G. XVII. 68. B. H. T. VI. 583. Bj. LXXIV. 177. o. — K. 945/1928. G. XXII. 341.) 9. Enyhébb törvény az, mely oly tényálladéki elemet tartalmaz, mely a tényálladék alá vonható cselekmények körét megszorítja. (Bp. T. 4781/1920. Bj. LXXIII. 8. o.) 10. Ha az egyik törvény szerint a cselekmény befejezett büntetendő cselekmény, míg a másik szerint csupán kísérlet: úgy az utóbb említett törvény enyhébb. (K. 4344/1920. Bj. LXXIII. 86. o.) 11. Kedvezőbb a vádlottra az a törvény, amely a bűnvádi eljárás megindítását szigorúbb alakszerűségtől teszi függővé. (K. 1504/1917. B. XI. 186. G. XVII. 66.) 12. Enyhébb az a törvény, amely szerint a bűnvádi eljárást kizáró ok (elévülés) forog fenn. — Az enyhébb törvényt kell akkor is alkalmazni, mikor ez a kir. Tábla másodfokú ítéletének meghozatala után lépett életbe. (K. 5988/1914. B. VIII. 210.) 13. A különböző törvények minden vonatkozó rendelkezése úgy az általános, mint a különös részben meghatározott §-ok egybevetésével összehasonlítandók és értékelendők s ezek alapján állapítandó meg az, hogy a régi vagy az új törvényt kell-e alkalmazni. A törvény logikájával ellenkezik az az eljárás, hogy a bíróság a két törvényt összekeverten alkalmazza, így a cselekmény minősítésénél az érvényben lévő, a büntetés kiszabásánál az időközben hatályon kívül helyezett törvényt alkalmazza. (K. 4245/1936. J. H. XI. 223.) 14. Ha a büntetési tétel mindkét törvényben teljesen azonos, a cselekményt az ítélkezés időpontjában érvényben lévő törvény (Btk. 439., 1912:LXIII. t.-c. 21. §. — 1939:11. t.-c. 208. §.) szerint kell minősíteni. (K. 953/1940. Bj. XCII. 107.) 15. Az 1939:11. t.-c. 231. §. 2. bek. rendelkezése folytán az 1912:LXIII. t.-c. 19. §-a is hatályát vesztette. Ennek következtében a Btk. 172. §. 2. bek. alá eső izgatás is azoknak az államfogházzal büntetendő cselekményeknek sorába került, amelyek az 1938 :XV1. t.-c. 4. §. 1. bek. szerint olyan tartamú börtönnel büntetendők, amilyen tartamú államfogházat azokra