Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 140. §. 161 sértő a kormányzóra és így megvalósítja a kormányzósértés vétségét. (K. 3672/1939. Bj. XCII. 4.) 5. A kormányzó nevének meggyalázó kifejezéssel kapcsolatos használata a kormányzóval szemben is tiszteletlenséget tartalmaz, mert a sértési célzat nem eleme a kormányzósértés vétségének, hanem elegendő a sértést tartalmazó kifejezés tudatos használata vagy ilyen sértő cselekmény tudatos elkövetése és ezzel az államfő iránt tartozó köteles tisztelet tudatos megsértése. (K. 5645/1924. B. XIX. 78. G. XIX. 331.) 6. A kormányzó személye — tekintettel az 1920:1. t.-c. 14. §-ára és az 1913:XXX1V. t.-c. 2. §-ára — sérthetetlen. Ezen sérthetetlenségnek abszolút érvényű elvénél fogva a kormányzó személyét semmiképpen sem, tehát tanúvallomás keretében sem szabad megsérteni, s ha ez a sértés a kihallgatásnak szabályszerűtlenül történt foganatosítása folytán mégis megtörténhetett, emiatt a tanú feltétlenül büntetőjogi felelősséggel tartozik. (K. 6674/1925. B. XIX. 1.) Személyes minőség súlyosító hatása királysértésnél: 89—92. §-oknak 31. (állami tisztviselő), 34. bíróviselt, katonaviselt személy) jogesetei. Súlyosít a használt kifejezés durvasága is. (91.) Trónfosztás hatálya. 7. Királysértés vétsége forog fönn, ha a sértést a meghalt királynak az 1921 :XLVII. t.-c. életbeléptét, azaz 1921. nov. 6-át megelőző, szóval uralkodásának idejével vonatkozásban, uralkodásának tényeivel vonatkozásban, bár a detronizációs törvény hatálybalépte után követték el, (K. 6526/1924., S486/1924. Bj. LXXVII. 137. o. G. XIX. 330.) 8. Elvi. Az 1913:XXXIV. t.-c. 2. §-ának hatálya a meghalt király ellen elkövetett sértésre is kiterjed; ez a §. ugyanis nem csupán a király személyét, hanem az ehhez kapcsolódó királyi méltóságot, a trón tekintélyét is védi s ezek együttes sérelmét helyezi büntető megtorlás alá. — Igaz ugyan, hogy az 1921 :XLVII. t.-c. rendelkezései folytán az 1921. nov. 6-án IV. Károly akkori magyar királynak uralkodói jogai megszűntek s az 1723:1. és II. t.-c.-ben foglalt pragmatica sanetio és minden egyéb jogszabály, mely az Ausztriai Ház (Domus Austriaea) trónörökösödési jogát megállapította, vagy szabályozta, hatályát vesztette; ez a törvény azonban sem IV. Károly királynak, sem a korábban uralkodott királyoknak közjogi állását a mult eseményeivel való vonatkozásaiban meg nem változtathatta s illetve annak kiváltságos jellegét ebben a vonatkozásban meg nem szüntethette. Eszerint, ha az idézett törvénnyel kimondott trónvesztés hatálya előtt uralkodott s már meghalt királyok ellen az uralkodásuk idejével és tényeivel vonatkozásban, bár a detronizáló törvény hatályba lépése Büntetőjog I. 11