Angyal Pál - Isaák Gyula (szerk.): Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 1878. V. törvénycikk. Jegyzetekkel, utalásokkal és joggyakorlatokkal (Budapest, 1941)

Btk. 89—92. §. 99 194. Fizetési eszközzel elkövetett visszaélésnél nem enyhítő a beismerés, ha az a tettenérés következménye volt és így nem tekinthető felfedező jellegűnek. (K. 1307/1939. Bj. XCII. 39. J. H. XIII. 854.) 195. A beismerés nem enyhítő, mert nem volt felfedező jellege, hanem egyéb bizonyítékok vezettek a tettes kilétének nyomára és a vádlott bűnösségének megállapítására, egyébként ezt a beismerést a vádlott, már a vizsgálóbíró előtt viszszavonta és az megbánásra nem mutatott. (K. 4356/1937. Bj. XC. 61.) 196. Gyilkosságnál a beismerés enyhítő körülmény ugyan, de annak nincs nagyobb jelentősége, ha a vádlott bűnössége és cselekményének helyes minősítése a főtárgyalás egyéb adatai alapján is megállapítható volt. (K. 3947/1937. Bj. XC. 19.) Megbocsátás. 197. Nem enyhítő körülmény hivatalból üldözendő bűncselekménynél, hogy a sértett a vádlott megbüntetését nem kívánta. (K. 1091/1929. Bj. LXXXII. 28. o. — Ugyanígy: K. 4942/1931. G. XXV. 401. — Elvi. K. 5262/1922. B. H. T. VII. 773. G. XVIII. 156.) Bűnvádi eljárás, büntetés fokozott sújtó hatása, mint enyhítő körülmények. 198. A bűnvádi eljárás hosszabb tartama nem enyhítő körülmény, ha annak oka az volt, hogy a vádlott álnevek alatt bujkált és rosszhiszeműen védekezett. (K. 6626/1929), hogy a vádlott ellen nyomozólevelet kellett kibocsátani (K. 6099/ 1929.), hogy a vádlott újabb és újabb bizonyításkiegészítési indítványt terjesztett elő. (K. 3874/1929. B. XXV. 59.) 199. A bűnvádi eljárás hosszabb tartama akkor enyhítő körülmény, ha a perbenállás a vádlottat foglalkozásában sújtja vagy egyébként erkölcsileg hátrányosan érinti. (K. 9162/1927.) Közhivatalnoknál ez az eset. (K. 3724/1929. B. XXV. 59.) 200. A vádlott pénzügyőri vigyázói állásának elvesztése, mint az ítéletben megállapított (hivatalvesztés) mellékbüntetés folyománya enyhítő körülményül nem vehető számba. (K. 1828/1936. Bj. LXXXIX. 6. o.) 201. A K. nem vette enyhítőül a vádlottnál azt, hogy a bűnjelként lefoglalt értékek elkobzása folytán több évi becsületes keresményét fogja elveszteni, sem pedig L. vádlottnál azt, hogy ez viszont az elítélés folyományaként a trafikjogótól fog elesni, mert ezek csak mint az elítélés törvényes következményei jöbetnek figyelembe, ellenben mint a bűnösség fokát és ezzel kapcsolatban a főbüntetés mértékét befolyásoló tényezők nem. (K. 1673/1934. G. XXVII. 422.) 7*