Vargha ferenc - Isaák Gyula (szerk.): A bűnvádi perrendtartás. A melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (Budapest, 1928)

50 — Bp. a. §. — illeti. Ennek érvényesítése végett a magánvádló az iratokat megtekintheti, mindazokban az esetekben értesítendő és megidézendő, amelyekben ezt a tör? vény a kir. ügyészségre nézve rendeli, és indítván nyokat tehet vádlottnak bűnösül kimondása, az ellene alkalmazandó büntetési tétel tárgyában is, a kiszabandó büntetés mennyisége iránt azonban in* dítványában nem szabad nyilatkoznia. I. A Btk. 258., 259. és 261. §-ai helyébe léptek a Bv.nek a rágalmazást és a becsületsértést meghatározó 1. és 2. §-ai. — Főmagánvádra üldözendők a tisztességtelen versenyről szóló törvénybe ütköző bűncselekmények is. (1923:V. t.-c. 24. i) — Az 1895 :XLI. t.-c 8. és 9. §-ai helyébe (védjegybitorlás), az 1921:XXII. t-c. 7. és 8. §-ai léptek. II. A 41. §. esetében a kir. ügyészség jelenléte a főtárgyaláson nem kötelező, kivéve, ha közérdekből átvette a vád képviseletét. (302. §. 2. bek.), a felszólalások sorrendjére 1. a 314. §. 3. bek. 1. Ha magánvádra üldözendő bűncselekmény miatti vád esetén a kir. ügyész a vád képviseletét közérdekből átvette, úgy a főmagánvádló halála után is a közvádló képviseli a vádat s így a Bp. 49. alkalmazást nem nyer. Amennyiben tehát a vád fentartását be nem jelentették: ez nem szolgálhat alapul a törvényes vád hiánya miatti intézkedésre. (K. 3631/1922. Bj. LXXV. 68.) 2. Abban az esetben, ha a kir. ügyész közérdekből átveszi a vád képviseletét (Bp. 41. §. 3. bek.), tulaj donképen két vádló van; a közvádló és a főmagánvádló s a törvénynek az a kifejezése, hogy a vádat elsősorban a kir. ügyészség képviseli, csak a rangsort jelöli meg az egyenlő hatáskörű vádlók között, vagyis azt, hogy a főtárgyaláson mindig elsősorban a kir. ügyészséget illeti meg a vádlói perjogi tevékenység, de gyakorolhatja ezt másodsorban a főmagánvádló is. Ilyenkor a közvádlónak az a ténye, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen nem fellebbez, olybá veendő, hogy a közvádló visszalép a vádnak közérdekből való képviseletétől; ez a tény pedig ismét a főmagánvádlót teszi a vád