Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

27.483/1901. K. M. sz. r. 55 nak. Utóbbi üzletek gyakorlását egyébként addig is, míg a vándoriparról szóló törvény megalkottatik, továbbra is az 1897. évi 51.636. szám és 1900. évi 16.338. szám alatt kelt keres­kedelemügyi miniszteri rendeletek szabályozzák, melyek értel­mében a vándorraktár tulajdonosa nemcsak iparigazolványt váltani, hanem az 1884: XVII. törvénycikkben előírt feltételek­nek (engedély, díjfizetés, a befolyt összeg tizedrészének be­fizetése) is megfelelni tartozik. 3. §. A megrendelések gyűjtése a kereskedő vagy iparos lakóhelyen kívül csak oly iparosoknál vagy kereskedőknél lévén megengedve, kik üzletkörükben az illető áru eladásával vagy felhasználásával foglalkoznak: ezen áruk alatt nemcsak olyanok értendők, melyele eredeti vagy feldolgozott állapotban az üzlet tulajdonképpeni tárgyai, hanem olyan áruk is, melyek az illető üzletben csak mint segédeszközök, irodai, bolti vagy raktári berendezések szerepelnek (kereskedelmi könyvek, áll­ványok, pénztárak, írógépek, mérlegek stb.) Megrendelések gyűjtése végett felkereshető az a földbir­tokos is, aki gazdasága körében ipari vagy gyári vállalatot folytat (malom, szeszgyár, keményítő-gyár, sajt-, vajkészítő­telep stb.) amennyiben a megrendelés az illető ipari vagy gyárt vállalat körében eladható vagy felhasználható árura vonatkozik. 4. §. Az idézett törvény 1. §-ának 2. bekezdésében az ipa­roshoz vagy kereskedőhöz közvetlenül intézett egyes megren­delésekre vonatkozólag megállapított kivétel feltételezi, hogy a megrendelés határozottan megjelölt árura vagy munkára irá­nyuljon, a megrendelő önkéntes elhatározásán alapuljon s a pereskedőhöz vagy iparoshoz már előbb intéztetett légyen, mintsem a megrendelőnél a megrendelés átvétele végett jelent­kezik. Nincs tehát megengedve a megrendelés átvétele oly megkeresések alapján, melyek határozatlan, általános, egyszer­smindenkorra szóló megrendelési felhívást tartalmaznak, me­lyeket a kereskedő vagy iparos tömegesen küld a feleknek ki­töltés vagy puszta aláírás és elküldés végett, vagy melyek nem magához a kereskedőhöz vagy iparoshoz, hanem csak mer/bízottjához, eljárás közben, intéztetnek. 5. §. Az idézett törvény 2. §-ában kivétel tétetvén az iro­dai mi és művészi termékekre nézve, ezek megrendelése csak annyiban korlátoztatik, amennyiben az 1848. évi XVIII. tör­vénycikk 45. §-a értelmében az „úgynevezett házaló vagy zug­könyvártdó" az illető hatóság rendőri felügyelete alatt állanak amely ezen felügyeleti hatáskörben megfelelő korlátozásokat is tehet. Ettől eltekintve tehát, az irodalmi és művészeti termé­kek megrendelésének gyűjtése teljesen szabad s minthogy e törvényes kivétel a közműveltség terjesztése érdekében téte­tett, az iparhatóságok tartózkodjanak még attól is. hogy az ..iro­dalmi, és művészeti termékek" fogalmát szorosan magyarázzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom