Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

3500/1941. M. E. sz. r. amennyiben a jelen rendelet másképen nem rendelkezik — az 1875: XXXVII. törvénycikk első részének tizenegyedik címében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. 2. §. A közjóléti szövetkezet alapszabályaiban a szövetkezet céljaként (tárgyaként) különösen a következőket kell megjelölni: a) készpénz és anyaghitel nyújtása révén a megélhetésükben veszélyeztetett sokgyermekes családok önálló gazdasági létének megalapozása vagy kedvező gazdasági viszonyok közzételepítése s ezáltal a népesség szaporodásának előmozdítása, továbbá ezek részére családi házak építésének vagy tatarozásának elősegítése: b) az a) pontban megjelölt családok tagjai részére munkaalkalmak biztosítása, azok közös munkájának megszervezése s így gazdasági, erkölcsi, szellemi felemelés útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése; c) az a) pontban megjelölt családok tagjai érdekében termelő üzemek létesítése és a jobb értékesítés előmozdítása s ezzel kapcsolatban gyakorlati szakembereknek a szövetkezet üzemeiben való kiképzése. A szövetkezet alapszabályainak a cégbírósághoz bemutatásával egyidejűleg az 1875: XXXVII. tc. 227 §-ában foglaltakon felül azt is igazolni köteles, hogy az alapszabályokat az Országos Szociális Felügyelőség jóváhagyta. 3. §. A közjóléti szövetkezet az alapító tagból és a rendes tagokból alakul. Az alapító tag a törvényhatóság, illetőleg — megyei városban alakuló szövetkezetnél — a megyei város közönsége. Rendes tagok olyan fedhetetlen előéletű magyar állampolgárok lehetnek, akik a szövetkezet céljainak megvalósítását a saját vagy családtagjaik személyes közreműködésével szolgálják. Az alapító tag a szövetkezet üzletrész tőkéjéhez a szövetkezet alapszabályaiban megállapított, de legalább