Nizsalovszky Endre (szerk.): Kereskedelmi jogi szabályok. Hatályos törvények és rendeletek a kereskedelmi törvényen kívül (Budapest, 1943)

278 Mérleg. A tiszta nyereségnek az a része, amely az előbbi bekezdés értelmében a rendes tartalékalapra fordíttatott, továbbá az 1898. évi XXIII. tc. 30. §-a és 36. §-ának utolsó bekezdése értelmében esetleg az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak javadalmazására fordított összeg levonása után még fennmaradt, osztalékképen az üzletrészek között az üzleti év elején mutatkozó befizetések arányában osztandó fel, úgy azonban, hogy az osztalék 5°/o-ot meg nem haladhat. Kivételesen indokolt esetekben az osztalék legmagasabb mérve az Országos Központi Hitelszövetkezet előterjesztésére a pénzügyminiszter által 5%-on felül is megállapítható. Az osztalék kifizetése és ennek módozatai tekintetében az alapszabályok intézkednek. Az ekként felhasznált összegek levonása után még esetleg mutatkozó maradékból 30% az Országos Központi Hitelszövetkezet hozzájárulásával meghatározandó népjóléti célokra, még pedig elsősorban a szövetkezet működési körzetének népjóléti céljaira fordítandó, illetve e célokra tartalékolandó, 70% pedig a tartalékalapba utalandó. Ha a rendes tartalékalap a szövetkezet mérlegszerű terhének 25%-át már elérte, az előbbi bekezdésben említett 70% felesleg a szövetkezet különleges céljait szolgáló más tartalékok alkotására és gyarapításira fordítható. 14. §. A mérleg szerint mutatkozó veszteséget elsösorban a rendes tartalékalapból kell fedezni. Ha ebből ki nem kerül, a veszteség a tagok között az üzletév elejéig jegyzett üzletrészek arányában osztandó fel és hajtandó be.* Ha a tartalékalap által nem fedezett veszteség az üzletrészkövetelést meghaladja: a további fizetéseket és a későbbi évek nyereségeit a veszteségből származó tartozás törlesztésére kell fordítani. » Az 1920: XXX. tc. 10. §-a által megállapított módosított szöveg.