Fabinyi Tihamér (szerk.): Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. 4. rész. (Budapest, 1935)

öröklési váromány átruházása. 55 peressel szemben az örökhagyó végrendeleti rendelkezése helyt nem foghat. A nyilatkozatból megállapítható, hogy az örököstársak között a várható örökségre nézve egyezség jött létre, amelynek értelmében a felperes jogelőde az apai örökségére nézve magát kielégítettnek jelentette ki, — ami külön kifejezés nélkül is a lemondással egyértelmű. Ez a lemondás nem egyoldalú, mert bár a nyilatkozatot az alperesek nem írták alá, az elfogadás azonban megállapítható abból, hogy a nyilatkozat az ő birtokukban van és annak alapján jogokat érvényesítenek. A fellebbezési bíróság a lemondás érvénytelenségét állapította meg, mert a felperes jogelőde azt tapasztalatlanságból és könnyelműségből fogadta el és így az ügyletet kizsákmányolásnak tekintette. Ezt legfőképpen abból következtette, hogy a felperes anyja által kapott ellenérték az apai vagyon értékéhez képest aránytalanul csekély volt. Az ellenérték csekély volta azonban a kizsákmányolás megállapítására egymagában nem alkalmas, mert lemondani ingyenesen is lehet. A tapasztalatlanság és könnyelműség megállapításának sincs alapja, mert a felperes anyja a lemondás idején 22 éves férjes nő volt, aki mint leszármazó, a szülői vagyon nagyságával és értékével nyilván tisztában volt. A tanúk vallomása is megcáfolja a felperesi jogelőd tapasztalatlanságát; vallomásuk szerint ugyanis az egyezséget azért fogadta el, mert városba menvén férjhez, szép bútorokra volt szüksége és kijelentette, hogy neki egyéb nem kell. Ilyen körülmények között tehát tévedés vagy megtévesztés sem állapítható meg, a kényszer fenn nem forgására nézve pedig helyes a fellebbezési bíróság álláspontja. A lemondó nyilatkozat ezek szerint érvényes, miért is a felperes anyja jogán törvényes öröklési igényt nem támaszthat. De nincs joga kötelesrészhez sem, mert a kielégítés ellenében történt lemondás akkor is kihat a lemondó leszármazóira, ha a kielégítés fejében kapott értéke a törvényes osztályrésznél kevesebbet tenne ki. (C. 1. 2124/1929., J. H. V. 803.) A várományos örökösök az öröklés megnyílta előtt is joghatályosan szabályozhatják a még életben levő szülő után őket megillető öröklésből származható viszonyaikat s az erre vonatkozó szerződés nemcsak őket, hanem azon esetben, ha ők az illető szülő előtt halnának el, s így az öröklés utódaikra nyílnék meg, utódaikat is kötelezi. Nem változtat ezen, hogy az egyezkedő felek közös apja végrendeletet alkotott s ebben örökösül a szerződésileg lemondott örököst is örökösnek nevezte meg. (5080/1912. MD. VII. 153.) A meg nem nyílt örökség átruházására vonatkozó szerződés csak örököstársak közt jöhet létre jogérvényesen, ellenben az örökös által az örökségi kapcsolatban nem álló harmadik személy javára tett örökségátruházás érvénytelen. (1333/1913. P. — MD. VIII. 71.)